Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Zakariás Erzsébet. Vázlat a moldvai csángók táplálkozáskultúrájáról

Zakariás Erzsébet (- El szokott-e menni az egész falu?) Nem az egész falu. A rokonyok, a szomszédok, az ismerősök, a prétényok, azok mennek el. S akkor eltorojzák, no. Kinek van módja. Kinek nincs módja, még úgy es eltemetkeznek, hogy a temetőbe visznek pálinkát s sütnek kovricsot, s adnak egy pohár pálinkát, egy kovricsot, s akkor adnak a temetőbe, mán nem mennek haza a házához. Szégyen. Csak a menyen haza a házához, hogy enni adnak, mind csak a közel való nyámok. Kinek van módja, az annyit csinál ételt, hogy 6 kazányval (vízmelegítő nagy üst). Met akkor mennyi világot megkapnak ott a temetőbe, mind elhíjják. Megrikojcsák. Emberek vannak téve, s akkor megrikojcsák, hogy ha a szivik hújza, menjenek vissza az asztalhoz. Met étel van csinálva s ne maradjon meg. S akkor elmennek. S ha egyszerre nem tudnak leülni, nincs annyi asztal, akkor keccer is leülnek, háromszor is. S abból a 6 kazánból 2 kazán van egyféle. Kettő galuska, kettő savanyú lé s kettő édes laska. S akkor avval lehet próbálni. Lehet akármennyi világ, met akkor mindegyik eszik. S kell vagy 400 kenyér. (-Azt sütik vagy veszik?) - Veszik. Veszik. Hótnak a Ceausescu-rendszerbe is adtak. (PUSZTINA, Dani Petemé Ilona sz. 1927) ( Zakariás Erzsébet 1991. június) - Felkelek regvei, mének ki a dombra, ide a hegyre, gyüttöm azkot a szálátát segy kicsi céklalevelet (marharépa levele), kapor, hajmaszár s vágok hajmát s pergelem essze egyhelyré mind. Akkor megpergelődik jól, jól. Osztá tőtök egy kicsi vizet, még fő egy kicsiddég. Osztá teszek reva borcsot. Osztá még pergelek külön egy kicsi szálácsinát, úgy mondjuk mük, bulion helyett szálácsinát. S osztá tőtöm essze egy helyre mind, még utolján elverek egy tojást, s avval felrántom, s az detót jó étel, met detót jó így meleg üdőbe, khiár detót jó. S azt eszünk regvei. Még ha akarnak a gyermekek esznek túrót - még ha úgy van, s csinálok. De levesset minden nap csinálok, olyan a szokásom nekem. (- Még milyen levesset csinál?) - Még milyent csináljunk, me nincsen miből?! Ilyent csinálok minden két napba. Másik nap osztá még csányunk pityókát, „cartofi pai-ot", s melegítsük ezeket a pergeléseket, melyiket látta, evvel tasziccsuk elé. (- Minden második nap esznek levest?) - Majt mindennap igen. Majt mindennap. Én úgy tanittom. Nem az egész faluban van ez. Készített ételt eszünk. Osztá a tennap csántunk egy kicsi galuskát, cseterteken még csánunk galuskát. Még csánunk egy kicsit, me erőst szeressük a galuskát. (- Kásával szokta tölteni?) - Úgy es csánunk, de megvigyittem orezzal örökké. Úgy szoktam én. Más csinálja csak úgy kásával, de én vigyittem meg orezzal. Úgy van a gusztunk nekünk. Mindennap telik. Nehéz. Mikor könnyebb, mikor nehezebb, menünk elé, s az ételt ki kell keressük, me nem birunk étel nélkül lenni. Nem birunk kapálni ha nem eszünk készített ételt, nem győzünk kapálni. Más azt mondja, bevetem a tarisnyába mit kapok s mének elé. De mink nem birunk. Én regvei, mikor felkelek, akkor én jóregvel fogok, csánom meg a tüzet, teszem az ételt. Levesset csinálok, mondom, örökké csánok levesset. Majt minden nap. Mikor egymódúlag, mikor másképp. Vigyittek belé pergelést, ilyent, hogy jobb legyen. Máscor pergelek tojást, osztá hajma, petrezselyem, s azt es felborcsolom, olyat es csinálunk. (-Mi az a szálácsina?) -A szalacsinának esszevan oda betéve petrezselyem, zeller, bors, minden. Ősztől bé van teve borkánba. S veress patladzsika, s minden zárzávát, úgy mondják a városiak. Én télbe es olyant teszek 214