Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Zakariás Erzsébet. Vázlat a moldvai csángók táplálkozáskultúrájáról

Zakariás Erzsébet (- A gyerekeknek mit szokott adni?) - Megmarad estétől étel, azt adom oda, regvei megeszik. Osztá csányok mást délre. Osztá délkor is marad estére. (- Még mit szokott főzni?) - Pityókát még csányunk. Azt es pergeljük meg. Orezt es főzünk, esszefőzzük a húsval. Esszevágjuk a húst, s úgy főzzük meg egyszerre. (- Hogy hívják ezt az ételt?) - Úgy mondjuk, piláf. Osztá csányunk szupát, főzzük meg a tyúkot s kivesszük, főzünk a levibe fígyálát, vaj ha nincs figyálánk, sokszor nincsen, akkor csánunk laskát. Esszevigyittem a vizvel jól aprócskába a búzalisztet. Egy-egyszer csánom úgy elsirítve, másszor csak vízbe morzsolom meg, hogy jöjjön ki aprócskának. (- Tojást nem tesznek bele?) - Csak búzaliszt vízvei. Tojást nem teszünk. S úgy tesszük bé tyuklébe. Hushagyatkor csánnyuk inkább, me egyébkor nincsen honnat vágjunk. Hushagyatkor. Én még így tanóltam mamámtól, osztá én úgy csánom. Más csánnya másmódul es. Megterítik, s vágják meg aprócskára. Én így tanóltam márnámtól, hogy hamarább legyen... De jó gusztya van így es. (- Szupát inkább húshagyókor szoktak főzni, vagy máskor is?) - Még másszor is, mikor úgy van tyúk. Még másszor főzünk borscsot. Karácsonyba osztá elvágjuk a disznyókot, megfüstöljük, osztá abból csánunk borscsot. Mikor béjő decsembri, akkor fogjuk vágni. Nem várjuk detot ideérjen a karácsony, met kell kenegessük, kell még megfüstölődjék. Egy hétig tarcsuk a sóba. Osztá fogjuk készítni enni, télbe elfogy, s nyárba nincs. (- Egy évben csak egy disznót vágnak?) - Egyet, me nincs mivel neveljünk sokat. Egyszer birunk egy esztendőbe. Ha kettőt, azt elvágod tavasz felé. (- Van-e libájuk?) - Nincsen. Pujka vagyon. 10 pujkám vagyon. Tyúk. Úgy mondom, tyúk. (- Mikor vágja le őket?) - Mikor több van, vágok minden vasárnapra, de ezt nem vágom el, me kell tojjanak. Még vannak kotlóim. Három katló. Kurkám nincsen Récéim vannak, vagy hat pipecske. ( CSÍKFALVA, Bucur Mihályné Duma Mária sz. 1957) ( Zakariás Erzsébet 1993. június) (- Mibe töltik a galuskát?) - Szőlőlevélbe, céklalevélbe (=marharépa), káposztalevélbe. Azt meg kell forrózni, azt a levelet, hogy csongorodjék bé belé, mint szokás. (- Melyik a finomabb? A káposztalevél vagy a céklalevél?) - Kinek hogy jobb. De a szőlőlevél kemény. Vastagabb. (SOMOSKA, Pruteanu loanné Mária sz. 1950) (Zakariás Erzsébet 1993. június) (- Ismerik-e a fekete kávét?) - Ismerjük. 212