Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Bodnár Zsuzsanna: A kamra, padlás, pince szerepe a paraszti élelmiszertárolásban

Bodnár Zsuzsanna Felvidékről idehozott nagyméretű darabokat nevezték szuszéknak és megkülönböztették a gyakran már szintén a kamrába került ácsolt ládától, szekrénytől. A kamrában található ászokra - mely két végén vályog- vagy téglalábakra feltámasztott deszkapolc - állították a lisztes és terményes zsákokat. Több helyütt a téglákra fektetett deszkákra fahasábrakáshoz hasonlóan fektették a zsákokat, vagyis kettőt-kettőt keresztbe, kalitkára, mert így jobban szellőzött. A különböző méretű és elnevezésű zsákok inkább csak a gabona ideiglenes tárolására, szállítására szolgáltak. A zsákokba eltett gabona kevésbé szellőzött, jobban ki volt téve a dohosodásnak és rágcsálók kártevéseinek. Zsákban csak a kisgazdaságok, a földnélküli zsellérek, napszámosok tették el a megkeresett kenyérnek való gabonát, az „életet". A rekeszek a kamrában a különféle gabonanemüek elkülönítésére szolgáltak, így egyik rekeszben a házi fogyasztásra eltett gabonát, másikban a vetőmagot őrizték. A kisebb mennyiségű gabona tartására, illetve mérésére szolgáltak a vékák. A padlás mint tárolóhely Az árutermelés fejlődésével a két- vagy háromosztatú ház szűknek bizonyult, máshol pedig a család létszámának gyarapodásával újabb tárolóhelyre volt szükség. Igyekeztek a ház minden sarkát, zugát kihasználni, s különösen a padlást, ami a ház belső terének rejtett és elég nagy méretű tartaléka. Tárolófunkciója mind az élelmiszerek, mind a gabonanemüek, mind a felszerelési tárgyak, használt holmik vonatkozásában a múltban rendkívül jelentős volt. Megállapíthatjuk, hogy a padlástér a paraszti lakóház használatának szerves része. A padláson való tárolás lehetősége szoros összefüggésben volt a népi építészet fejlettségével, ezenbelül a lakóépület fejlődésével, alakulásával. Az Alföldön, így területünkön is a füstelvezetés korai megoldása tiszta levegőjű, száraz, kiegyenlített hőmérsékletű tetőteret biztosított a padláson történő élelmiszertároláshoz. A padlás felületét általában vastagon tapasztották, így jól szigetelt, s a legkülönfélébb magvak tárolására is alkalmassá vált. A padlásfeljáró a pitvarból, kamrából, vagy a tornácról nyílt, rendszerint létra (láptó), módosabb helyeken fából épített lépcső vezetett a padlástérbe. A padláson tárolták vessző-, gyékény- és kiszolgált edényekben vagy a padlás földjén, szétterítve a babot, borsót, lencsét. A 25-30 literes cserépedények (fazekak), melyeket lakodalmakban használtak leves, töltött káposzta főzésére, s bennük csak ritkán, különleges alkalmakkor főztek, a padláson voltak, s aszalt gyümölcs, bab tárolására szolgáltak. Ide kerültek böjti időszakokban a zsírosfazekak. A gerendázatra függesztve helyezték el az értékesebb élelmiszereket, húsféléket, tejtermékeket, ruházatot. Gyakran nagy, fedeles szalonnáskasban tárolták a füstölt húst, sonkát, szalonnát, kolbászt, hogy a légy „ne köpje be". Csomókba összekötve, a padláson felakasztva tárolták a zöld kaporszárat, zellerlevelet. Itt szárították a gyógyteának szánt kamillát, hársfavirágot és más gyógyés fűszernövényeket. Ugyancsak a padláson szárították a kukoricát, amelyet emberi táplálkozásra is használtak, a babot, a diót, a mákot, aszalt gyümölcsöket. 72