Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Bodnár Zsuzsanna: A kamra, padlás, pince szerepe a paraszti élelmiszertárolásban

A kamra, padlás, pince szerepe a paraszti élelmiszertárolásban a nagyház és a kisház. A kamrán csak egy udvari kisablak van, ugyanis a hátsó fal rövid, a főhomlokzatba pedig csak igen ritkán építették be. Az alaprajz tehát tükrözi a tulajdonos gazdasági, társadalmi helyzetét, foglalkozását, családjának nagyságát, igényeit. E körülmények meghatározzák az építmény helyiségeinek a számát, kihasználtságát. A kamra szerepe az élelmiszertárolásban. A parasztgazdaság hosszú évszázadokon keresztül erőteljes önellátásra berendezkedve működött, vagyis az élelmezéshez, ruházkodáshoz szolgáló nyersanyagot magának kellett előállítani, tartalékolni. A paraszti gazdálkodást mindig a biztonságra való törekvés jellemezte, így a termelés és fogyasztás között a raktározásnak igen fontos szerepe volt. Az élelmiszerek tartósításával, tárolásával az év minden szakaszában biztonságossá vált az élet fenntartása.

8 Elsősorban a kamra, másodsorban a padlás volt a legfontosabb raktározó térség. A kamra {kamara vagy kamora) a lakóházban lévő vagy szabadon álló tárolóhely a gabonaneműeken és élelmiszereken kívül a háztartás és gazdaság viteléhez szükséges anyagok, felszerelések részére. Területünkön többnyire a lakóhelyiséggel egy alaprajzi egységbe építették a kamrákat. A kamrába a bejárat a konyhából, a három vagy több alaprajzú tagolódásnál kívülről, továbbá a szobából, illetve a tornácról nyílt. Előfordult, hogy egy-egy házban több kamra beépítésére volt szükség vagy lehetőség. A lakóházak, miután elkészültek, nem maradtak meg eredeti formájukban, a bennük élők megváltoztatták, átalakították, az életük módosulásaihoz igazították a lakásukat is. Gyakran a szabadkéményes házak lepadlásolásával, a boltív befalazásával kamra jött létre, melynek bejárata a pitvarból nyílt, a másik kamráé a tornácról. A lakóház pitvarból nyíló belső helyisége, a hátsó szoba (hátulsó ház, kisvégi) kevésbé volt állandó, ezt nem lakták rendszeresen, csak akkor, ha több generáció élt együtt. Amíg a tisztaszoba nem jött divatba, addig ez a szoba inkább kamra jellegű volt. Itt tárolták a fölösleges bútordarabokat, eszközöket, szerszámokat. Ha nem volt külön éléskamra, az élelmiszert is. A kamrák általában kisebb méretűek voltak, mint a szobák. Ajtajuk erős, zárható, ha udvarra nyílt, lakattal látták el. Az udvarról, tornácról nyíló éléskamrának érdekes társadalmi szerepe volt a patriarchális világban. Állandóan zárták. Bejárása és kulcsa csak a gazdának és a gazdasszonynak volt, más oda be nem tehette a lábát.

9 Ablakot nemigen készítettek a kamrákra, csak újabban, egészen kisméretűeket. Viszont mindig gondoskodtak megfelelő szellőzési lehetőségről. A kamra falába alul-felül több, tégláéi keskenységű nyílást építettek be légjárat számára. Ezeket, ha az idő kedvezőtlenre fordult, szalmával, ronggyal eltömték. Igyekeztek a szélsőséges hőmérséklettől megóvni. A kamrát kívülről is és belülről is fehérre meszelték. A közép- és módos parasztoknál mestergerendás vagy keresztgerendás deszkafödémet 8 SZABÓ 1995.10. 9 Vö. KARDOS 1943.223. 69