Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
W. Nagy Ágota: A pannonhalmi Szent-Benedek-rend reformkori étkezési szokásaiból – egy bencés szerzetes feljegyzései alapján
W. Nagy Ágota senki bort vagy zsemlyét vinnie így 1811 óta délben hétfőn és szerdán is öt tál étel volt, este három. A főbb egyházi és rendi ünnepeken, valamint a rendtagok névnapján több is lehetett. Az 1822. évi statútumok előírták, hogy az egyes házak lehetőleg természetben kapjanak minden szükségeset. Minden házhoz pecsenyebor gyanánt néhány hordó jobb fajta bor küldendő. Csemege, punsch, aszú, ménesibor 2-®, szilvórium, likőrök, ürmös, drágább kávé a nagyobb ünnepeken kívül és a rohitschi savanyúvíznek túlságos fogyasztása megtiltatik. Az 1831. évi statútumok a korábbi határozatokat ismételték. A Mária Terézia-féle rendeletekre hivatkozva az ebédre adható étel mennyiségét öt tálban, a vacsorára adhatóét három tálban szabták meg, böjti napokra természetesen a szokásos korlátozásokkal. A nagyobb ünnepeken az addigi szokás megmaradhatott. A kávé (ebéd utáni feketekávé) csak ünnepeken volt megengedett. Szeder Fábián bencés szerzetes Naplója és Jegyzőkönyvei Az 183l-es éppen az az esztendő, amelytől Szeder Fábián (1784-1859) Szentbenedek-rendi áldozópap-tanár naplója is kezdődik. Ekkor már 29 év telt el a rend visszaállítása óta. 21 A naplót a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár kézirattára őrzi. Szeder Fábián sokoldalú szerzetes volt, az irodalom, a nyelv, a néprajztudomány, az ásványtan, a mezőgazdaság és a kertészet magyarországi emléktára egyaránt őriz tőle több-kevesebb alkotást, adatot. Nemcsak tanulmányokat, színdarabokat, verseket írt, de sokat tett a magyar nyelv tisztasága, a magyar nyelvtan alapszabályainak lefektetése érdekében is. A nyelvújító Kazinczy Ferenccel is kapcsolatban állt. Néprajzi tanulmánya jelent meg a palócokról. Az Uránia Nemzeti Almanachnak 1828-tól hat éven át szerkesztője, számos cikkének szerzője volt. Több más rangos korabeli kiadványban, így a Tudományos Gyűjtésben, vallási folyóiratokban jelentek meg írásai. Az irodalmi értékek mellett kéziratanyagának nagybecsű része az imént említett, több kötetet kitevő Kertészeti napló, valamint a hozzá tartozó Jegyzőkönyvek. A napló az 1831-től 1841-ig terjedő időszakot öleli föl, a jegyzőkönyvek 1831-től egészen haláláig tartanak. Részletes, mindenre kiterjedő tudósításokat olvashatunk itt tanári, később jószágkormányzói tevékenységéről, a rendi élet mindennapjairól, vendégek jöveteléről, vendégségbe utazásról, különböző járandóságokról, az időjárásról, apró érdekességekről. A rendben fogyasztott ételekről egyrészt az olykor napokon át tartó étrendi leírásaiból, másrészt jószágkormányzói működésekor az általa termesztett, étkezési célra fölhasznált növények listájából, a növényápolási munkák részletezéséből 19 Rendtörténet VI.B. 1916. 989. 20 A ménesibor Arad-Hegyalján (ma Románia) termelt vörös bor volt. Minősége az egyébként kitűnő magyar borok közül is kiemelkedett és egyes években a kék szőlőből aszúbort is készítettek, a ménesi vörös aszút. 21 1786-ban II. József a többi hazai szerzetesrendhez hasonlóan a Benedek-rendet is feloszlatta. Ferenc király 1802-ben állíttatta ismét vissza. 46
