Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Nyisztor Tinka: Kései fordulat. Az étkezési kultúra újkori formáinak beépülése az 1960-as évektől egy moldvai faluban
Kései fordulat. Az étkezési kultúra újkori formáinak beépülése az 1960-as évektől... hazatérő napi ingázó férfiak is részt vettek, szükség esetén heti szabadnapjukon is ezzel foglalkoztak. Az 1970-es évek elejétől továbbtanulás céljából a fiatalok is kezdik elhagyni a falut. Először a fiúk mennek el középiskolába, szakmát tanulni, és őket követik pár év múlva a lányok. A hagyományok és a normák megszegését a falu közössége megszenvedi. A fiatal generációban a városban új értékrend alakul ki, de ugyanakkor erősen kötődnek az otthoni értékrendhez is. A kettős értékrend kialakulásában ma is erősebbnek mutatkozik a hagyományos pusztinai szokásrendszer, melybe beépülnek a városi kultúra elemei. A közeli és távoli városokban letelepedett fiatal generáció (amely már az iskolában szerzett szakképesítést) rendszeresen visszajár a faluba: kétlakiságban élnek. Az élet legfontosabb eseményeit a faluban ünneplik meg, házosságot kötni, gyerekeiket megkeresztelni csakis otthon tudják elképzelni. 1996-ig egy pusztinait sem temettek el a falun kívül. A hozzátartozók ragaszkodnak ahhoz, hogy halottjaikat a falu szokásai szerint temessék el, és ez csak otthon lehetséges. Az étkezések napi rendje Pusztinán A táplálkozáskultúra a 20. század derekán, a közép-európai állapotoktól jellegzetesen eltérő formákat mutatott, részben korábbi európai megoldásokat, részben regionális sajátosságokat. A községben azonos, állandó napi étkezések szokásosak, egymástól különböző napi sorozatban a téli és a nyári félév során. Télen a középkori eredetű, ezért szakkifejezéssel ún. középkori kettős étkezési rendben főznek és esznek, nyáron pedig többnyire háromszor esznek úgy, hogy a fenti étkezésekre főznek, a kettő közé iktatott harmadik étkezésen pedig hideg maradékot esznek. J Télen délelőtt és délután vannak az étkezések, az ebéd 9-11 óra közötti időpontban, a vacsora pedig sötétedéskor, amikor Máriára harangoznak, azaz délutánkora este, 5-7 óra közötti időpontban. Nyáron is elfogadott megoldás a télihez hasonló, napi csupán kétszeri étkezés is, viszont a nagy nyári munkák idején feltétlenül három állandó étkezés követi egymást a nap folyamán. így van ez kapálás, kaszálás, aratás idején és akkor is, ha otthon a ház körül napszámosokkal vagy kalákában (házépítés, kútásás) végeznek nehezebb munkát. A mezei munkákra virradatkor mentek ki a határba, a kollektivizálás után sem sokkal később. Ezt szervezett étkezés soha nem előzte meg, a munkába indulók ételt magukkal nem vittek. Az ebédet számukra a gazdaasszony otthon főzi meg, melegen kiviszi hozzájuk a mezőre úgy, hogy 8-10.30 óra között, de leginkább 9-10 óra között odaérjen. 2 Ekkor leültek és melegen ették az ebédet. Az étel mennyisége annyi volt, hogy a következő, ugyancsak a mezőn elköltött étkezésre is elég legyen. Ez alkalommal hidegen eszik meg a természetesen már kihűlt ételeket. Erre a második étkezésre a mezőn du. 2-3 óra között kerül sor. Ennek az étkezésnek tulajdonképpen nincs neve, 1 vö. KISBÁN 1975. 2 vö. SZABÓ 1981, KISBÁN 1991. 221
