Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Kósa-Szánthó Vilma: A gyimesi csángók táplálkozásáról
A gyimesi csángók táplálkozásáról dagasztószéklábat, a pityókatörőt az apa készítette. 1900-ban 1 darab resta 1 korona, 1 darab szita 60 fillér, 2 darab tekenyő 7 korona, 1 kenyérsütő lapát 60 fillér értékben szerepel. 1914-ben egy dagasztó székláb, 1916-ban 3 darab szita 12 korona, 1 darab resta 3 korona, 4 darab dagasztó tekenyő 40 korona, 1919-ben egy dagasztó tekenő, 2 melence, 1 szita, 1 resta, egy kaos (lisztmerő lapát), 1 pityókatörő, 1 dagasztó székláb; 1920-ban 1 nagy tekenyő, 2 melence, 2 szita, 1 resta, 2 kaos, 1 székláb, 1 lapát, 1 kocsorba (szénkihúzó lapát); 1921-ben 3 szita, 1 resta, egy kenyér bevetőlapát és egy kocsorba; 1931-ben 1 tekenő, 1 darab sütőlapát, 1 vonó (lapát), 1 krumplitörő. A kenyérsütés a század elejétől a század derekáig differenciáltabb eszközökkel történt, innen számítva mintha hanyatlani kezdene. A tárgyakat, például tekenőt, pityókatörőt, lapátot, öröklik a szülőktől, és ezek többnyire mint rangjukat vesztett tárgyak élnek az értékrendben. 1963-ban a tekenyő, a melence és a szórólapát szerepel, 1971-ben csak a tekenő. A tálaló és főző edények a század elején fából és cserépből készültek, a porcelán és pléh csak mint ünnepi, ritka reprezentatív tárgyak szerepelnek. A század közepén a cserép- és faedények mellett már túlsúlyban vannak a porcelán, a pléh és az üvegtárgyak, századunk utolsó évtizedeiben pedig az üzletből vásárolt ún. szervizeket is találunk. Már a húszas-harmincas években tapasztaljuk az étkezés és tálalás választékossá válását, megismerkednek a pléh villákkal, kanalakkal, üvegedényekkel, stb. A hozománylevelek a következő konyhai felszerelési tárgyakat említik még: 1900ban 2 darab vizeskártya 2 korona, 3 darab reszelő, kanna, gyertyaöntő 1 korona 20 fillér, 4 darab porcellán tányér 1 korona 60 fillér; 1914-ben 1 ércfazék, 1 lapító, 12 fakanál; 1916-ban 1 darab vizeskondér 3 korona, 1 darab érez fazék 3 korona, 1 darab mázos plé fazék 2 korona, 2 darab plé fedő 2 korona, 3 darab kisebb üst 6 korona, 20 darab pléh kanál, 30 darab cseréptál 18 korona, 4 darab két fűlő fazék 8 korona, 20 darab kisebb fazék 20 korona, 20 darab fakanál 4 korona; 1919-ben 1 puliszkafőző üst, 15 cserép tányér, 15 gübés (öblös) cseréptányér, 4 cserép lábos, 1 érc lábos, 3 lapító, 1 málékeverö, 1 vizes cinkondér, egy fa vizes kártya, 45 fakanál; 1920-ban 1 nagy üst, 1 kicsi üst, 1 érclábos, 18 cseréptányér, 20 fakanál; 1921-ben 1 vizes kandér (veder), egy laskadeszka, egy laskasirítő, 1 kolbásztöltő, két darab húsvágólapító, egy darab húsvágó fejsze, három nagy üst, huszonöt darab tányér, 20 darab kanál, 5 darab kés, 5 villa, 4 darab piros mázos fazék, 3 darab fedő, 10 darab porcelán csipor, 3 darab mázos cserépfazék, 1 darab üvegkancsó, 6 darab kávés csipor, 1 darab 10 literes kötött korsó, 2 darab suites tál; 1931-ben 7 kés 140 lej, kávéőrlő 170 lej, 6 villa és két darab kanál 160 lej, 1 mosogatótál 120 lej, 1 mázas fazék 100 lej, 1 lábas 100 lej, apróbb lapítok és laskadeszka, 1 üst 80 lej, 1 vizesveder 70 lej, 1 töltsér szőrövei 50 lej; 1963ban 2 darab üst, konyha és ebédlő szerviz; 1971-ben mázas edények, 1 káposztás tál, 1 cseber, konyha garnitúra porcelán tányérok, 4 cseréptál az anyjáéból. A hozománylevelekben talált tárgyi felszerelés az élet civilizációs fokának emelkedését mutatja, jobb módot, polgáriasabb táplálkozási feltételeket. Mindezek ellenére a helyszíni gyűjtés arról győzött meg, hogy ezek a tárgyak az anyagi és a kulturális gyarapodás tárgyi jelei, eredményei csupán, amelyek nem biztosítják az 187
