Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Szilágyi Miklós: A halételek, mint férfiételek

Szilágyi Miklós fogyasztott) változatait szokták készíteni a maguk számára a halászok. Ha változatosabbá akarták tenni étrendjüket, illetve ha a szárazabb húsú, szálkásabb csukát, süllőt, az apróbb - amúgy kiváló ízű - keszegféléket is hasznosítani szerették volna, nyárson (vagy nyárs nélkül: a parázsba betakarva, pikkelyestől-belestől) sütöttek is ugyanannál a tűznél.

9 Azaz: a halászó vizekkel körülölelt bodrogközi vagy sárréti falvak ármentesítések előtti legendás halbőségének s a kenyér-szűkének jellemzésére a táj leírásokban gyakorta idézett, szó szerint természetesen nem igaz sztereotípia szerint „ sült hallal ették a főtt halat".

10 Abban az esetben nem is jelent komolyabb adatértelmezési nehézséget, hogy a halászati tárgyú közlemények halétel-leírásait a halászok készítette férfiételnek tekintsük, ha maga az etnográfus egyértelművé teszi - mint Bárdosi János a fertői halászatról szólva -, hogy kizárólag a halásztanyán elkészíthető, konyhai eszközigényt, több edényes előkészítést-főzést nem feltételező egyszerűbb ételeket ismertet.

11 A közlések többsége sajnos korántsem ennyire egyértelmű a „halászok ételei" és a „halból főzött-sütött ételek" distanciájának kezelésében. Ecsedi István - csak egy jellemző példát említve - „A halász eledele" című fejezetben a halpaprikás főzésének és a hal többféle módszerű sütésének a halászás szüneteihez és a szabadtűzhöz kapcsolódó megannyi halász-praktikáját részletezi. Homályban hagyja viszont, hogy pl. a savanyú hallevest (vékony rántás, benne hagyma sül, ezt vízzel-ecettel feleresztik, babérlevéllel ízesítik, s ebben a lében fő meg a hal) szintén bográcsban, szabadtűzön a halászok főzték-e vagy konyhában készült. A megsózva-paprikázva, tepsiben, nádszálon és kemencében, illetve zsírban vagy olajban, lábasban való halsütés minden bizonnyal konyhához, s gyaníthatóan az asszonyokhoz kapcsolható művelet, noha ezeket a sütési módokat is halászokkal összefüggésben ismerteti. Vagyis: nem tudhatni a leírásaiból, hogy vajon nem halászháztartásokra (értelemszerűen: a halászfeleségek főzőtudományára) gondolt-e. Az ugyanis igencsak meglepő lenne, ha valóban maga a halász készítette volna mindegyik konyhai eszközkészletet feltételező „halászeledelt". Csupán a csík tisztításának és a csíkoskáposztának a bemutatásakor hivatkozik „ háziasszonyokra" - sőt: az úri háztartásokra! -, anélkül azonban, hogy a háziasszonyi 9 A halászok halpaprikás/halászlé főzésének, illetve nyárson (vagy „bundában") történő halsütésének részletezőbb leírásai: HERMAN 1887. 512-514. - Duna mente: SÓLYMOS 1965. 44, 225-229, TIMAFFY é.n. 27. (Szigetköz), FELVIDÉKI 1974-1975. 66-67. (Baja) - Balaton vidéke: VUTSKITS 1902. 9-10. (Keszthely), V1SKI 1932. 53. (Tihany), CSORDÁS 1964. 649. (Kisbalaton), HOSS 1966. 20-21. (Somogyszentpál) - Fertő-tó vidéke: BÁRDOSI 1994. 186. - Csákánydoroszló: CSABA 1973. 161. - Drávaszög: LÁBADI 1994. 140-141. - Tisza-mente: ECSEDI 1925. 22-23, 1934. 285-287, 289. (Közép-Tisza), BABUS 1959. 8. (Lónya), TŐKÉS 1966. 139. (Tiszaluc), NYÁRÁDY 1938. 387. (Rétköz), SZABÓ 1971. 136-138, 1981. 69-70. (Taktaszada), KÁDÁR 1959. 39-40. (Alpár és környéke), NYÍRI 1948. 69-70, SZŰCS J. 1983. 100. (Szentes), BÁLINT 1957.

1. 559, II. 278, VARGA 1976. 118-119, GYÜRKI 1989. 52. (Szeged) - Körösök vidéke: SÓLYMOS 1960. 22. (Doboz) 10 Bodrogközi adatok: BALASSA 1975. 42, EA 2373/3. (Szolnoky Lajos gyűjtése, Vajdácska, 1951.) 11 BÁRDOSI 1994. 186-187. 120