Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A világ

Schammrle, and hockid an Gang na en dr Hell danda. Dott tuat V nach ihn gwiarma. Ear hat halt so vazählt. Abr hob ’s eappis gait odr niks gait?

(Mikor a télen olyan beteg voltam, azt mondtam: - Beszéltem a Pétrusszal, hogy még nem akarok elmenni, még nem akarok meghalni. - Szoktak ilyeneket mondani az emberek: - Menni kell, a Pétrusz vár a kulcsaival. - A P. János bácsi meg azt mondta, ő szívesen megy a pokolba, ott legalább meleg van. De ha majd unatkozik, fogja a sámlit, és kiül a gangra melegedni ott lenn a pokolban. Szóval ő ilyeneket mesélt. De hogy létezik-e valami vagy nem?)

75. „Du kammscht en Hemml and i kämm en d Hell. ” Wemma so Dammhaeita hat, nach sag i: „ Wenn i en d Hell kämm, nach neamm i s Schammrle, and hock en Gang naus, wel dott denna isch so haeiß. ” Sagid sie: „Ja, wenn da naus kascht!”

(Te a mennyországba kerülsz, én meg a pokolba. Ha ilyen bolondságok kerülnek szóba, akkor szoktam mondani: - Ha én a pokolba kerülök, akkor fogom a sámlit, és kiülök a gangra, mert odabenn akkora a forróság. - Erre azt mondják: - Hát, ha ki tudsz majd menni!)

76. Des kan i itt vageassa. Mei Kamräti [Freundin] ischt mal kamma zu miar, nach hat sie gseit, hat, sie ischt schau em Hemml dóba gsei. Abr itt riechtig ischi gsei, itt klar [war geistesgestört]. Sag i nach: „Du bischt schau em Hemml doba gsei?” „Ja”, seit se. „ Waeisch ”, hat sie gseit, „ wenn ’s weattrlaeichna tuat, nach ischt des Fiarma- ment usanandganga, and so han i nei kenna. ” So hat sie ’s kenna ziemastella, i han mi nu so vawandra messa. Seit sie nach: „So bin i naufkamma en Hemml. ” Annach hat sie ’s drheargseit, mit deamm ischi ziemakamma and mit am andra and mit lautr soeine, mo scha gstaarba seand. „ And descht itt wahr, daß ma äwa beatta muß em Hemml doba. Dott teand sie au lacha and au senga and älts. ” „Annach wia bischt wiedr rakamma ? ’’ „ Wiedr so ”, seit se. „ ’s hat wiedr weattrleuchned, nach ischt s Fiarmament usanandganga, nach bin i wiedr zruckkamma. Dott seand stark vili doba, and riesisch guat isch doba, and ma muß itt äwa beatta. And dott seand sie au luschtig, and sie teand au lacha and senga and älts. ” Ibr des han i so messa studiara. Jetz ischi so vastandlos scha gsei, and des so ziemastella kenna! And itt amal ueis hat sie gseit, mo no leabt, daß sie seall gsiah hat doba. Lautr soeine, mo scha gstaarba seand. Annach ibr des han i so messa studiara. Hat, wemma itt riechtig ischt, wemma itt klar ischt, and doch hat sie des ziemagstellt ghätt, daß ma des hätt kenna so glauba! „ Weattrlaichnid hat ’s, annach ischt dr Hemml usanandganga, annach bin i nauf”, seit se. Nu so ischi mal doba gsei.

(Ezt nem tudom elfelejteni. A barátnőm egyszer eljött hozzám, és azt mondta, hogy hát ő már volt fönn a mennyországban. De nem volt szellemileg ép, nem volt tiszta az agya. - R. - mondom neki -, te fönn voltál a mennyországban? - Igen. Tudod, mikor villámlott, akkor szétnyílt az égbolt, és így be tudtam menni. így kerültem föl a mennyországba. Csodálkoznom kellett, hogy ezt így képes volt összerakni. Utána fölsorolta, hogy ezzel találkozott meg amazzal, és csupa olyant sorolt föl, akik már meghaltak. És hogy az nem igaz, hogy mindig imádkozni kell a mennyországban. Ott is nevetnek és énekelnek is és minden. - És hogy jöttél vissza onnan? - Megint ugyanúgy - mondta -, megint villámlott, az égbolt szétnyílt, és akkor visszajöttem. Nagyon sok ember van ott fönn, és nagyon jó fönn, és nem kell mindig imádkozni. És ott is vidámak és nevetnek is és énekelnek és minden. Ezen úgy kellett

27