Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az éjszaka
357. En raicha Ma ischt gsei, and dea hat vili Kiah ghätt, and hat vili Mill gmolka, abr vakauft hatt V so kueina, wel älts hatt V en Varéi wella traga. Vili armi Leut haud a Mill wella, and ear hat ihni kueina gia, itt amal ams Gealt. Annach hatt V sie en Varei gfiahrt mit am Waga. Hat, ear weatt méh Kantana ghätt hau. Annach seand d Roß so näarsch waara, and haud afanga zum renna. And ear hat ’s itt enwahr- gnamma, daß d Kantana amgfalla seand, daß d Mill rennt. Annach ischt V nakamma en Millvarei, and hat niks ghätt. Nach hatt V gstudiart: Wenn nu ear hätt dia Mill die Armi vataeilt, nach wär dia Straß itt vol, daß älligi Leut siehned! Annach hatt V gfluached: „Dr Teufl soll sie holla en hoha Hemml nauf!” So ischt nach d Millstraß ein Hemml doba. (Volt egy gazdag ember, volt neki sok tehene, és sok tejet is fejt, de nem adott el belőle senkinek, mert mindet vitte a csarnokba. A sok szegényember szeretett volna tejet kapni tőle, de nem adott nekik, még pénzért se. Úgyhogy kocsival elvitte a tejet a csarnokba. Biztos, hogy hát volt volt neki több kannára való. Ámde a lovak megbokrosodtak, és elkezdtek vágtatni. És ő nem vette észre, hogy földőltek a kannák, és folyik a tej mindenfelé. Mikor odaért a tejcsarnokba, nem volt semmije. Akkor elkezdett töprengeni: - Bárcsak kiosztotta volna ezt a tejet a szegények közt, akkor nem lenne tele ez az egész út, hogy láthatja minden ember! - Elkáromkodta magát: - Hogy az ördög vinné föl a magasságos nagy égre! - Hát, ezért van fönn a Tejút az égbolton.) 358. A janga Makt ischt gsei, dia hat be raichi Leut dianed. Abr iahra Frau ischt stark knickrisch gsei, dia hat die Armi nia niks gia. Nach ischt mal d Frau futtganga van dahuei, and d Makt ischt alluei em Haus blieba. Nach ischi mai nausganga, and hat wella s Tischtuach ausschittla, nach hat sie gsiah, daß en arma Ma kämmt. Nach hat sie denkt: Jetz ischt d Frau itt dahuei, jetz kan sie mal deamm arma Ma a Häfili vol Mill gia. Nach ischi gschwend nei en d Kamr, and hat a Häfili gfillt. Jetz well sie nausrennt mit am Häfile, jetz kämmt grad d Frau huei. Jetz wa? Mo soll sie dia Mill gschwend naleera ? Wenn sie sie en Boda na schitt, dott siecht ma ’s. Nach hat sie sie nu gnamma, and gschwend en Branna na gschitt. Annach wia dia Mill dott nagrennt ischt, so ischt em Hemml doba d Millstraß waara. So haud des die alti Leut vazählt. (Volt egy fiatal szolgálólány, aki gazdag embereknél szolgált. De a gazdasszonya nagyon irigy volt, soha nem adott semmit a szegényeknek. Egyszer a gazdasszony elment otthonról, és a szolgálólány egyedül maradt a házban. Éppen kiment, hogy kirázza az asztalterítőt, mikor észrevette, hogy egy szegényember közeledik. Akkor azt gondolta, most az asszony nincs itthon, most tud adni ennek a szegényembemek egy csupor tejet. Gyorsan bement a kamrába, és megtöltött egy csuprot. Hát, ahogy kiszalad vele, éppen jött hazafelé az asszony. Most mi legyen? Hova öntse gyorsan ezt a tejet? Ha a földre önti, ott meglátszik. Fogta hát, és hirtelen beöntötte a kútba. És ahogy a tej ott lefolyt, úgy lett ott fönn az égen a Tejút. így mesélték ezt a régi öregek.)50 359. Em a Sanntagamaargis hat dr Ma gseit zu seim Weib: „Jetz ga ma and hollid seall Hei. ” Nach hat sie gmuttred, wel sie hat en d Kiarch wella gau. Annach hat sie doch mit messa, nach seand sie ganga. Nach haud sie aufglada, and sie hat s Hei äwa 50 A mondát Harmath Lajosné Vörös Kornélia hajósi tanítónő gyűjtötte. 88
