Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Előszó
ELŐSZŐ A Bács-Kiskun megyei Nemzetiségi Alapítvány és a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete dr. Bárth János etnográfus, megyei múzeumigazgató kezdeményezésére 1991-ben létre hívott egy nemzetközi konferenciát, amely azt tűzte ki céljául, hogy a mai Bács-Kiskun megyében és a Bácska ma már határon túli területén élő különböző nemzetiségek néprajzi-történeti kutatásainak keretet, egyben ösztönzést adjon. A háromévenként megrendezett konferenciának a régió közepén fekvő, soknemzetiségű Baja adott otthont. Néprajzi gyűjtőmunkámhoz én is itt kaptam ösztönzést, támogatást. Ebben a könyvben egyetlen település népének, a Bács-Kiskun megyei Hajós sváb lakosságnak a látható és láthatatlan világról alkotott népi tudását, a természeti környezettel kapcsolatos racionális és irracionális elképzeléseit igyekszünk bemutatni. A könyv törzsanyagát a hiedelmek teszik ki. Ám kisebb mértékben, főleg az év témakörében, a teljesség jelöléseképpen felvillantjuk a hiedelmekhez főződő népszokásokat is. Hajós német nemzetiségű falu Dél-Magyarországon, Kalocsától délre, Bajától keletre, nem messze a Dunától. Hajós német lakosságát a 1720-as években a kalocsai érsek telepítette dél-német területről, Felső-Svábországból, az Ulm melletti Bussen-hegy környékéről. A kötet anyagának összegyűjtője Hajós lakója, kutatási területe ez az egyetlen település. Természetes azonban, hogy a környező falvak hagyományából is jó néhány adatra történik utalás. Főleg az ugyancsak Duna menti németek által lakott Császár- töltésről és Nemesnádudvarról. Hajós néphitének gazdagodásában közrejátszott az a tény is, hogy a szegény családok a XX. század első felében nagy tömegben kényszerültek idegen falvakban, az előbb említettek mellett Vaskúton és Garán szolgálatba állni, ahol szintén jelentős számú német lakosság él. Ezen kívül a szép történetekre fogékony emberek a búcsújárásokból is hoztak magukkal sok legendamesét és egyéb történetet a közeli Sükösdről, Vodicáról és a távolabbi Máriagyűdről. Az itt olvasható néphagyomány legrégibb rétegeit a hajósiak kétségkívül a délnémetországi óhazából hozták magukkal. Az anyag egészén végigvonulnak a pogány germánok isteneiről, mondái alakjairól, szellemlényeiről, rítusairól és ünnepi szokásairól megmaradt töredékek. A keresztény vallás hátterében megmaradt az ősi hiedelemrendszer számos vonása, mely alapján ma rekonstruálható a germán mitológia. Ezeket a népmondákat, legendameséket, hiedelmeket, az olykor valós tapasztalatokat, elképzeléseket és az igazi tudást nemzedékek sora hordozta. Egyiküket-másikukat minden valószínűség szerint századok, sőt ezredévek óta... És ki tudja, hány nép és mely népek fiai mesélték vagy énekelték őket még rajtuk kívül... És a sorsnak milyen hullámverései vetették őket ide- oda, míg végül Hajós is megdajkálta őket a szívében és értelmében. Óvta, védte és megőrizte őket. Köszönjük neki! Szándékunk az volt, hogy a szó szerint elbeszélt hagyomány álljon a középpontban, hozzáfűzött elemzések, megjegyzések és minősítések nélkül. Minden adat folyamatos sorszámot kap függetlenül mindenfajta szemponttól, ami minősítést jelentene. Ily módon egyenrangú hangsúlyt kapnak az egymondatos szólások és az oldalnyi történetek, a mindennapi közlések és a költőien tökéletesre csiszolódott népköltészeti alkotások, az újabban szerzett-átvett ismeretek és a mítoszi időkbe visszanyúló töredékek. 5
