Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az év
1808. DrMaeia (Májusba stellt älts en Raeiha. a sorok állnak glédába.) 1809. Wemma d Weigdta stutza tuat odr d Bim stempla tuat em Maeia, sealli Wanda haeilid gschwend. Da gait ’s au an Spruch. (Ami sebet májusban ejtenek a szőlőn a kacsolással vagy a fán metszéssel, az hamar begyógyul. Erre is van egy regula.) Älligs macht dr Maei, (A május mindent tehet, ear macht älligi frischi Wanda haeil. begyógyítja a friss sebeket.) 1810. A isi Nachpr teand iahri Krampiara äll Jahr sofriah stecka, wenn dr Grand no kalt ischt. Abr sie kammid itt friahrr raus wia andri iahre. D Krampiara kammid vaar am Maeia itt raus. Des seit d Krampiar au. (Szomszédaink minden évben korán vetik a krumplit, amikor még hideg a talaj. De nem kel előbb, mint a többi emberé. A krumpli május előtt nem kel ki. A krumpli ezt mondja is:) Kascht mi stecka, wenn da witt, (Bármikor is vetsz engem, vaar am Maeia kamm i itt. május előtt nem érkezem.) (Odr: vaar am Maeia siechscht mi itt.) (Vagy: május előtt nem látsz engem.) 1811. D Maeiaaeir seand itt guat zum Hennalasetza. (A májusi tojás nem jó kotló alá.) Május 1. 1812. A Waib hat da eschta Maeia em Nachprma gseit: „Michl, aisa Suckrli ischt so krank, breng ihm doch a Wischli Hei, emend tat V seall freassa! ” Nach hat ear ihm ueis bracht and hat gseit: „Probiarid des mal, hat wenn [vielleicht] uia Suckrli des Hei frißt!” Hat, nach hat sie glached, and d Händ zemmagschlaga: „Na, Michl, di han i jetz guat drabracht, wel Am ersten Maei schickt ma dr Esl ams Hei. (Május 1-jén egy asszony odaszólt a szomszédembernek: - Mihály, olyan beteg a bárányunk, hozz már neki egy kis szénát, hátha azt megenné! Hozott is. - Próbáljátok meg ezzel, hátha a bárányotok ezt a szénát megeszi! - mondta. Erre az asszony elkezdett nevetni, és összecsapta a kezét: - Nahát, Mihály, jól becsaptalak, mert Május elsején küldik a szamarat szénáér.) 1813. S Waib hat dr Ma gschickt, ear soll a Hei holla faar s Schaf. Annach hatt 'r dott a Hei valangt. Nach hat s Waib gseit zu ’am: „Hat, so an damma Hand bischt du? 367
