Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az év
1793. En Oschtra hat ma solla die kleini Kendr a nuis Gwändli alega, daß sie itt neibranzid en d Kiarch. (Húsvétkor új ruhát kell adni a gyermekekre, hogy be ne pisiljenek a templomba.) Oschtramiteg - Húsvéthétfő 1794. Em Oschtramitig seand sie Imaus ganga. Wel nach ischt dr Hearrgid seini Apostl erschiena, wel sealli gega Emmaus ganga seand. Uf seall seand sie ganga naus mit die Wäga, dr Ma and s Waib, and naus die jausa en Keallr. Nach haud sie gseit: „Jetz ga ma Imaus.” Imaus gau. Eappis z’eassid haud sie mit, and dott haud sie geassa duß, nach seand sie wiedr huei. Itt dll Leut seand ganga. D Kendr haud sie itt mit, nu die Erwachsini seand ganga. And wenn eappr futtganga ischt van dahuei eappa na, nach haud sie au gseit: „Dia gaht ja heit Imaus. ” Wenn eappr vatlauft vaar Elend, nach sagid sie au: „Dia ischt Imaus ganga. Dr Hearrgid waeißt, mo sie ischt. ” (Húsvéthétfőn volt az Emmausz-járás. Mert akkor jelent meg Jézus az Emmauszba menő apostoloknak. Ennek emlékére mentek ki kocsival az emberek és asszonyok uzsonnázni a pincébe. így mondták: - Most Emmauszt járunk. - Emmausz-járás. Valami harapni valót vittek magukkal, kint ettek, és utána hazamentek. Nem mindenki ment. A gyerekek nem mentek, csak a fölnőttek. És ha valaki elment otthonról valahová, akkor is mondták: - Ez máma Emmauszt jár. - Ha valaki nagy nyomorúságában elkódorog otthonról: - Emmauszt jár, az Isten tudja, merre jár.) 1795. Em Oschtramitig seamma duß gsei em Keallr. Sie seand ämal mit dr Musi en Keallr naus ganga. D Musi ischt naus, and d Leut seand nachiganga. So vili Leut seand ämal dußa gsei! Die ganzi Keallr haud gschwuarmed. S ganz Aat ischt duß gsei da ganza Tag bis am Abed. Mo sie haud a Eiladeng kriat, en sealla Keallr na ischt d Bleachmusi ganga. Van ueim Keallr en andra. D Bleachmusi hat aso gspielt duß wia dr Teufl. And die Ledigi haud tanzed. Da seand sie au Imaus ganga. (Húsvéthétfőn kinn voltunk a pincében, méghozzá zenével. Kiment a fúvószenekar, és az emberek mentek utána. Mennyi ember volt ott! Nyüzsgött az egész pincefalu. Kinn volt az egész falu egész estig. A zenekar abba a pincébe ment, ahová meghívást kapott, ment egyik pincéből a másikba. De úgy játszottak ott kinn, ’mint az ördög’. És a fiatalok táncoltak rá. Ez is Emmausz-járás volt.) 1796. Em Oschtramitig haud d Leut au ämal gseit: „Heit ga ma Imaus. Ma muß Imaus gau, futtgau eappa na. ” Descht au schabald so en Brauch gsei. Wel wemma itt Imaus gaht, nach ischt des Jahr gar itt so guat, wia ’s sett sei. (- Máma Emmauszt járunk. Valahová el kell menni - mondták húsvéthétfőn az emberek. Valamiféle szokás volt. Mert ha nem járnak Emmauszt, akkor mit tudom én, az év nem lesz olyan jó, mint kellene.) 365
