Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A világ

104.1 waeiß no guat, miar seand die wacha reikamma, nach seamma raus vam Haus en dr Nacht, annach ischt dr Hemml so fuirig waara. So 12 Jahr bin i scha so gsei. Uei Saita ischt so stark fuirig gsei and die andr so fenschtr em Hemml doba. En ueim End da isch grad so gsei, so wia s Fuir brennt hält. Annach ha ma is so gfiarcht. Dr halba Hemml ischt so rot gsei so wia d Sann, grad so wia Flamma, so wia ’s brenna tdt. Descht grad so gsei so wia d Sann. Abr so rot isch gsei so wia a Fuir, sowait ma gsiah haud. Reachts nawdats ischt s Fuir gsei, and lenks isch fenschtr gsei, abr so wia em a Faß denna, so fenschtr. Seallmal ha ma gmueit, d Wealt andrgaht, so wia s Fuir brenna tdt doba. Abr descht fiarchtig gsei! Was gsei ischt, seall waeiß i itt. D Leut haud nach denkt, d Wealt andrgaht. I waeiß no guat, mei P. Nana hat gseit: „Älts schlachta, d Henna schlachta, d Enta schlachta!” Nach hat sie wella no gschwend dlts ziemaschlachta and dll Tdg guat eassa and trenka. Nach hat dr Nini gseit: „Her auf, andpldppra itt so dämm ramm!” Die uei Saita ischt heall gsei, stark heall van oba bis ra. Ganz so hat ma gmueit, ’s brennt dlts. A Hemmlszaeichi hat ’s ghaeißa. So haud sie gseit: „ Entwedr andrgaht d Wealt odr gait ’s en Kriag. ” Van seallam haud ihni d Leut stark gfiarcht. ’s ischt ja au so gsei, d Wealt andrgaht.

(Jól emlékszem, mert virrasztani voltunk. Mikor éjjel jöttünk ki a házból, egyszerre olyan tüzes lett az égbolt! Úgy 12 éves lehettem. Az ég egyik fele tűzben égett, míg a másik olyan nagyon sötét volt. Az egyik oldal épp, mintha tűz lobogott volna. Nagyon féltünk. Az égbolt egyik fele olyan vörös volt, mint a nap, pontosan olyan, mint a láng, mintha égne. Ez éppolyan volt, mint a nap, és olyan vörös volt, mint a tűz, ameddig elláttunk. Jobbra, déli irányban volt a tűz, és balra sötét volt, de olyan sötét, mint a hordóban, olyan sötét. Azt hittük akkor, vége a világnak, mert mintha ott fönn égne a tűz. Félelmetes volt. Hogy mi volt az, nem tudom. Az emberek azt gondolták, itt a világvége. Emlékszem, a P. nagymamám azt mondta: - Levágni mindent, a csibéket, a kacsákat! - Akkor még gyorsan le akart vágni mindent, és mindennap jókat enni és inni. Mire a nagypapa: - Hagyd már abba ezt a buta locsogást! - Az egyik oldal világos volt, nagyon világos, föntről egészen le. Teljesen azt lehetett hinni, hogy lángol minden. Égi jelnek mondták. Azt mondták, vagy világvége lesz vagy háború. Attól a nép nagyon félt. Mert olyan volt, mintha világvége lenne.)

105. Em '37-r Jahrfriah em Frujjahr isch gsei, nach ischt ma no en d Kanklstuba ganga. Annach wel i bin en Fuchswedl ramm kamma, nach han i des Heall gsiah. Descht stark, stark heall gsei ge Sannandrgang. Scha guat em Abid isch gsei, na die 6, em Febr, am die seall Zait. So reacht rotheall isch gsei. Grad so isch gsei en dr Gass duß, wian hätt a Liacht brennt. So heall isch gsei, daß ma hat d Zaiteng leasa kenna. Nach bin i en d Kanklstuba nei ganga, mo d Mddla and d Buaba gsei seand. I bin seallmal ja au no a jangs Mädli gsei, em 17. Jahr. Annacht haud sie ’s miar itt wella glauba. Nach seand sie nausganga die gucka. Hat, a Wandrweark! Reacht schia isch gsei. Dott haud sie gseit, ’s ischt a Hemmlszaeiche. Em 38-r ischt ja schau dr Kriag ausbrocha, i műéin, die Deutschi mit die Pola. Annach haud d Angr Fölvidék [die Ungarn haben Oberungarn] zuruckkriagt. D Leut haud dr Kriag itt gseit, abr ’s kämmt eappes.

(A ’37-es évben kora tavasszal történt. Még jártunk a fonóba. Mikor átértem a Róka sorra, láttam ezt a fényt. Nagyon-nagyon világos volt napnyugta felé. Már jó benne voltunk az estében, 6 óra után, február táján. Olyan vörös volt az a világosság. Az

35