Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
A víz
nem rögtön a kenyér kisülése után, mert akkor a téglák még nagyon forrók! - Anyánk tehát bedugott a zsákba, de csak a nyakamig, a fejem kinn volt. A zsákot a nyakamnál kötötte össze. Az ajtót nem csukta rám. így voltam benn. De bizony nagyon forró volt benn! Anyánk imádkozott közben, hallottam, hogy a Három Legfőbb Névvel vett ki: - Atyaisten, Fiúisten, Szentlélekisten, segíts, hogy elmaradjon a viszketegsége! - Azt hiszem, ezt mondta. És el is maradt. Nem papírzsákok voltak.) 1382. Aisa Muattr ischt scha wiedr em Ofa denna ghocked. Dia hat au stark s Remattisch [Rheuma] ghätt. lamal isch bessr gsei, and iamal isch au itt bessr waara. (Anyánk már megint benn ült a kemencében. Nagyon reumás volt. Néha jobb lett az állapota, máskor nem.) 1383. I bin scha zwaeimal denna gsei em Ofa, scha ghairid ghätt. Ällawail han i dr Tschämmr [Gliedersucht] ghätt. Vakiahlt han i me, annach itt schwitza han i kenna. Nach haud sie gseit, na am Brot soll ma en Ofa nei gau. A Draiviatlstand bin i gwies denna gsei. Dr Kopf ischt ge am Ofaloch gsei, daß ma hat an Luft kriat. Uf älligi viari han i knuiled. Dott han i beattid denna vaar Elend, ’s ischt mr schabald ibl waara. Abr ’s ischt nach guat waara. (Kétszer is ültem már a kemencében, mikor már férjnél voltam. Mindig csúzom volt. Megfáztam, és nem tudtam izzadni. Erre tanácsolták, hogy a kenyér után a kemencébe kell bújni. Egy háromnegyed óráig biztos benn voltam. A fejem a kemenceluk felé tartottam, hogy levegőt kapjak. Négykézláb térdeltem. Nagy kínomban imádkoztam benn. Majdnem rosszul lettem. De rendbejöttem.) 1384. I han a gschwischtrigs Kend ghätt. A Biabli isch gsei. Dea ischt so kiéi gsei, so greng. Ear hat nőéit laufa kenna, no en dr Wiaga denna ischt V gsei. Abr äwail so bla ischt V gsei. Nach haud sie äll gfiarcht, ear leabt itt amal meh. Annach haud sie gseit, dea sett ma na am Brot en Ofa nei tua. Nach hat aisa Nana mal Brot bacha, annach haud sie ’n neitau en Ofa. Wenn sie s Brot scha haud hußa ghätt, nach haud sie ’n nauftau uf d Brotschissl, and mit die Heckschti Drai Näma neitau. Gott Vattr! annach gschwend rauszoga. Annach wiedr neitau Gott Su! and gschwend rauszoga. And noml neigschoba Gott Heilagr Geist! and rauszoga. Guat en d Mitt nei haud sie s Kend gschoba. Sie haud gseit, des sollid sie au probiara, hat wenn V bessr weatt. Annach ischt 'r bessr waara. (Volt egy unokatestvérem, kisfiú volt. De olyan kicsi volt, olyan csenevész! Még nem tudott járni, bölcsőben feküdt. Mindig olyan lila volt. Mindenki attól félt, hogy már nem is él. Akkor azt ajánlották az emberek, hogy kenyérsütés után a kemencébe kellene rakni. Aztán egyszer, mikor a nagymamám kenyeret sütött, betették a kemencébe. Mikor már kinn volt a kenyér, ráültették a sütőlapátra, és a Legfőbb Három Névvel betolták. Atyaisten! és gyorsan kihúzták. Aztán megint betolták Fiúisten! és gyorsan kihúzták. És még egyszer betolták Szentlélekisten! és kihúzták. Jó középig tolták be a gyermeket. Tanácsolták nekik, hogy próbálják meg ezt is, hátha jobban lesz. És jobban lett utána.)125 125 Vö. az 1874. számnál olvasható adattal (vgl. Punkt 1874). 283
