Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az állatok
hat am Grab lang en Rosamareistock ghätt. D Resi ischt kuei Braut waara, nach haud sie des tau. I han uf am Grab doba au uein ghätt, scha 2 m hoh ischt V gsei, nach ischt 'r vafrora. Nach han i an andra nagsetzt. (A rozmaring a gyász és a lakodalom virága. Mikor meghalt egy lány, a koporsójába tettek rozmaringot. A Mayer Midinek a bal kezében rozmaring, a jobban rózsafüzér volt. Mikor a Joschka Rézi meghalt, a sírján sokáig volt rozmaringbokor. Nem lehetett menyasszony, ezért a sírjára tették. Nekünk is volt a sírunkon, már 2 m magas volt. Mikor elfagyott, másikat ültettem a helyébe.) 1174. D Palma hat ma ens Dachtrauf nei gsteckt. D Waihsäng seand neikamma en d Viehställ odr en Roßstall nei. Ueini Leut haud kueini Stall ghätt, mo sie kuei Roß and kuei Kuah and niks haud ghätt, sealli haud ’s obr d Tir en Nagl na ghängt. Meini Leut haud d Gwaihschaitr em Saustalldächli doba ghätt. D Kränz seand giwihnli ibr d Kuchitir ghängt waara. Des gwielii Zuig hat ma ghätt van ueim Jahr zum andra, nach hat ma die alti ratau and die nui nauftau. D Palmkätzla haud ämal d Henna gfreassa. (A ’pálmát’ vagyis a barkát az ereszbe dugták. A nagyboldogasszonynapi csokor a tehén- és lóitállóba került. De nem mindenkinek volt istállója, mivel se lovuk, se tehenük nem volt, se semmijük. Azok az ajtó fölé egy szögre akasztották. A szenteltfát a szüleim a disznóól tetején tartották. Az úrnapi koszorúkat általában a konyhaajtó fölé akasztották. Ezeket a szentelt dolgokat megőrizték egyik évről a másikra. A régik lekerültek, az újak meg föl. A barkaszemeket mindig a tyúkok ették meg.) 1175. Deanni Hennahackr [?] odr wia ma gseit hat. Waißi, kleini Bliamla haud se and geali gait ’s au. Da em Fuchswedl hóba ein Wasa duß wachsid sie au. Deanni hat ma itt solla ens Haus nei neamma, suscht vareckid d Hennala. So eappis soll ma itt hueibrenga, vaar d Hennala hußa seand [schlüpfen], wel wenn d Hennala rauskammed, wenn sie so eappis brenged, nach vareckid die kleini Hennala. (’Héjának’ [?] vagy minek nevezik ezt a növényt. Fehér kis virágai vannak, de van sárga fajtája is. Itt a Róka soron előttünk a réten is terem. Ezt nem nem volt ajánlatos a házba bevinni, merthogy megdöglenek a kiscsibék. Ne vigyük a házba, mielőtt ki nem keltek a kiscsibék, mert majd ha ilyet hoznak a házba, megdöglenek a kikelés után.) 1176. Aisa Muattr hat ema so gmuttred, i han kueini Schmalzbliamla [Scharbockskraut] ens Haus deaffa brenga, so an Glauba hat sie ghätt: „Jetz brengscht scha wiedr so Sträußla? Ma kriat ja nach kuei jangs Zuig! Nach kriagid d Hennala, d Geisla and d Entla geali Schnäbl, nach vareckid se.” Wemma ämal Schmalzbliamla and Schmearbluama [Sumpfdotterblume] hueibracht haud: „ Waeisch itt, Miade, nach vareckid ja d Hennala and d Geisla anso klei and ällegs, was geal ischt. ” Teufl! ’s ischt kueis vareckt. (Hogy elszidott anyánk, mikor mocsári gólyahírt vittem a házba! Ilyen volt a hite. - Már megint hozod ezeket a virágokat? Nem lesz fiatal baromfink. A kiscsibék, kislibák és kiskacsák csőre sárga lesz, és megdöglenek. - Ha gólyahírt vagy boglárkát vittünk haza: - Hát nem tudod, Midi, hogy akkor megdöglenek a kiscsibék és 237
