Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
A föld és a talaj
kezdtek. És az ember legyőzte az ördögöt. Amaz alig-alig tudott föltápászkodni, úgyhogy fölráncigálta, elkötötötte a lovát, és az ördögöt fogta be az eke elé. Aztán az ördöggel szántotta föl a földjét.) 845. En Ma hat gackrid mit so angrischi Ochsa mit so großi Heannr em Marjudr Bearg, em Teuflsbearg dóba. Seall ischt dott dana ramm dr hehischt Bearg. Dott ischt en Weag da, mo en Ma gackrid hat. Nach ischt dr Teufl kamma and hat gseit, waramm daß ear so ramm and namm ackred. Annach halt V gseit zum Teufl, ear hat wella grad gau, abr nach ischt ear ihm engegakamma, and dramm kan V nemmi grad gau. Annach ischt dr Hearrgid kamma, and dr Hearrgid hat gseit, dr Bearg weatt usanandgschoba. Abr dr Teufl hat dr Bearg itt usanandschiaba lau, wel dr Teufl ischt stiarkr gsei wia dr Hearrged. So haud ’s d Hajoschr Waibr vazählt, wel ma mal ufMarjud ufd Wallfahrt ganga seand. (Egy ember szántott a Máriagyűdi-hegyen, fönt az Ördög-hegyen olyan nagy szarvú magyar ökrökkel. Azon a környéken az ott a legmagasabb hegy. Van ott egy út, ahol egy ember szántott. Aztán odament hozzá az ördög, és megkérdezte, hogy miért szánt egyszer jobbra, egyszer meg balra. Akart ő egyenesen szántani, mondta az ördögnek, de mert az ördög szembejött vele, azért nem tudta az egyenes irányt tartani. Ezután odajött az Urjézus is, és azt mondta nekik, hogy a hegyet elsimítja. Azonban az ördög ezt nem engedte meg, mert az ördög erősebb volt, mint az Isten, így mesélték a hajósi asszonyok, mikor egyszer Máriagyűdre mentünk zarándokúira.) 846. En Ma hat mai gackrid mit angrischi Ochsa mit so großi Heannr em Marjudr Bearg dóba. Annacht ischt dr Teufl nakamma and hatt 'a gstert. Nach hatt V gseit, waramm daß ear da ackred. Nach hat dr Ma gseit, wel ear will dr Bearg eba macha. Annach hat dr Teufl gseit, dea Bearg deajf V itt eba macha. Nach ischt dr Hearrgid nakamma and hat gseit, ear weatt dea Bearg usanandschiaba. Dramm isch nach dott andr am Bearg so a Wies. (Egy ember szántott egyszer olyan nagy szarvú magyar ökrökkel fönt a Máriagyüdi- hegyen. Ám az ördög megzavarta munkájában, és rászólt, hogy minek szánt ő itten. Mert el akarja simítani a hegyet, válaszolta. Az ördög meg rászólt, hogy ezt a hegyet nem fogja elszántani. Akkor arrajött a Jézus. Azt mondta, a hegyet ő fogja elsimítani. Azért van ott a hegy alatt az a mező.) 847. ’s ischt amal en alt a Ma gsei. Dea hat kuei Hueimid ghätt, nach ischt V halt rammgwandrid en dr Wealt, van ueim Land ens andr, van ueim Aat ens andr. Ueimal ischt V uf seim Weag uf Marjud na kamma. Dott ischt V uf da Teuflsbearg nauf kamma. And wian V dott dóba rammglojfa ischt, da hatt V mal a tiafs Loch vablickt. Ear hätt ’s geann wissa mechta, wia tiaf des Loch ischt. Nach hatt V a guat langa Stang gsuacht, and hat naglangid miit ’r. Abr dia lang Stang ischt z’kuz gsei, and na traucht hatt V ihm itt en des tiaf Loch na. Nach ischt V halt waitrganga. Wian V nach so gloffa ischt, ischt V zemmakamma mit am a aha Ma. Deamm hatt V älts vazählt. Seit dea alt Ma: "Waeisch denn du itt, daß mal dott uf 'm Teuflsbearg doba dr Teufl mit viar Hand gackrid hat? Abr stark hatt V s’ plagid deanni armi Tiarr. Nach ischt dr Hearrgid nakamma. Ear hat nu so hearguckid ibr d Hand, and sealli seand alsoglai neigfalla ens Loch, and seand vaschwanda em Loch denna. So 178
