Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
A föld és a talaj
(Ott hátul állítólag csak úgy ugrándoztak a szellemek. Állítólag szellemek jártak arra. Mert ugye azelőtt az emberek sokat foglalkoztak a boszorkányokkal. Mindig mondták, hogy a szellemek csak úgy ugrándoznak, azért Szellem-hegy a neve. Olyan fás és bozótos rész az arra, és ott tartózkodtak hátul. Ugye azelőtt hittek ebben. A mi időnkben már nem voltak. De a nagymamám meg azok a régi öregek, azok nagyon hittek ebben.) 762. Wenn d Roß haud nemmi laufa kenna vaar Mätte, dott haud sie gseit, em Waga dóba dahenda hockid d Gaeischt. Nach haud sie ema hendri ghaua mit dr Paitsch, d Gaeischta sollid ragau. Abr sie seand jaeit raganga, wel sie seand jaeit dóba ghocked, nu sie haud ’s ihni eibildt. Wel sie seand so matt gsei deanni armi Roß, wel sie haud niks zfuatrid kriat. Nach haud sie gseit, d Gaeischta hockid dóba. „Deanni brenga ma nemmi ra, ackarwia ma haued, deanni brenga ma itt ra!” En sealli Taichr denna seand sie steacka blieba mit die Wäga. (Amikor a lovak a gyengeségtől már nem tudtak menni, akkor azt mondták, hogy a kocsi hátulján ott ülnek a szellemek. Úgyhogy mindig hátravertek az ustorral, hogy lemenjenek a szellemek. De hát nem mentek le, mert nem is ültek fönn, csak így képzelődtek. Mert ezek a szegény lovak igencsak erőtlenek voltak, mivel nem kaptak takarmányt. Persze azt mondták, hogy a szellemek ülnek fönn. - És ezeket már nem is tudjuk lezavarni, akárhogy is verünk hátra, ezektől nem tudunk szabadulni! - Ott azokban a mélyedésekben megfeneklettek a kocsik.) 763. En Gaeischtabearg namm ischt en stark schleachta Weag nammganga, annach haud d Roß ämal so riesisch gschwitzt, and haud dr Waga itt vaziah kenna. Nach häbid d Leut äwa mit dr Paitsch hendri gschlaga ens Schrägle. Sie haud gmueit, d Gaeischt hockid doba. Deanni seand schwer deanni Gaeischt, and hockid doba, and hebid [halten] d Roß zuruck. Drwail seand sie schwach gsei d Roß. D Leut seand arm gsei, and d Roß haud kuei Fuatrasch kriat. (A Szellemek hegyéhez nagyon rossz út vezetett, úgyhogy a lovak rettenetesen megizzadtak, és nem bírták a kocsit elhúzni. Akkor az emberek az ostorral mindig hátracsaptak a saroglyába, abban a hiszemben, hogy a szellemek ülnek fönn. A szellemek nehezek, és ha fönn ülnek, visszafogják a lovakat. Pedig hát azért voltak gyöngék a lovak, mert az emberek szegények voltak, és a lovaknak nem jutott takarmány.) 764. Dott isch au so gsei, zwaei haud kuei Holz ghätt, zwaei Alte. Nach haud sie Roß ghätt zwaei, nach haud sie eigspanna and haud gseit, sie gaud en d Fealba namm. Wel seall seand vaar d Fealba gsei, itt dr Gaeischtabearg. Jetzt gaud sie en d Fealba namm am a Holz. Nach seand sie namm, nach hat ear gseit dott vaar dr Bruck dana: „Jetz ga ma namm ibr d Bruck, dott ischt a Holz deanna. ” Nach seand sie namm, nach ischt dott a Holz gleaga, scha amghaua gsei. „Hat, des lada ma auf. ” Nach hat sie gseit: „Ha-a, ma ladid ’s itt auf, des ghert eapprd." Nach hat ear gseit: „Des lada ma auf, des neamma ma. ” Nach haud sie älligs naufglada. Wenn sie hättid nu meh kenna naußada! And s Waib hat ällawail gseit: „Des pfackid d Roß itt.” And ear: „Ajja, sie pfacked ’s. ” Nach haud sie aufglada, was sie ueimal haud kenna, and seand rammgfahra ibr d Bruck. Nach ibr dr Bruck heanna staigt bessr dr Bearg, ischt hehr gsei dr Weag. Ha, nach seand d Roß steacka blieba. Annach hat dr Ma 156
