Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az időjárás
Wassr nauf, and dott seand Krotta denna. Abr i denk mr so, d Krotta wearid au Aeir hau, and wenn des Wassr kämmt, and dea Boda weatt warm, nach kammid sie vam Boda raus. (Mikor a nap mellett egy egész sor fénynyaláb van, akkor a nap vizet szippant föl. Utána meleg eső jön. Egy kis eső a délutánban. De csak nyáron van ilyen. Mi akkor azt szoktuk mondani, hogy ebből megint békák lesznek. Ebből békaeső lesz. Kisbékaeső. Csak olyan kicsi békák ezek. És ha hólyagosán esik, ott is gyakran van közte béka. Figyeld meg, ha most jön majd egy eső, mivel rég nem esett, meg nagy meleg van, meglátod, békákat esik majd. Azt mondtuk, a nap vizet szippant föl, és abban van a béka. De én úgy gondolom, hogy a békák petét raknak, és ha rájön ez a víz, és a talaj fölmelegszik, akkor előbújnak a földből.) 564. So seit ma államai, Krettlareaga, abr i műéin, sealli reangid ’s itt. Wenn so a naß Jahr ischt, nach gait ’s vili. Da vaar a paar Jahr, nach haud sie die ganzi Straßa ällawail volgjuckt, itt amal en Schritt hat ma kenna macha. Abr wia seall kamma ischt, seall waeiß i itt. Nach messid meh uf d Wealt kamma odr wia. (Békaesőnek mondjuk, de nem hiszem, hogy az esővel esik a béka. Ha nedves az év, akkor sok van belőlük. Pár évvel ezelőtt az összes úton végig ugrándoztak, hogy lépni se lehetett tőlük. De hogy mi a magyarázata, azt nem tudom. Valahogy úgy lehet, hogy több jön a világra.) 565. Em Sammr teand d Krotta laeicha, annach teand sie iahri Aeir so rammlega, rammstreia. Miar haud em Maräschtli dóba gwuhnt. D Aeir ha ma itt gsiah, nu wenn so großi Reaga kamma seand, nach seand deanni kleini Krettla van die Spräng raus. Dott seand sie ausbruatid denna en deanni Spräng, annach seand deanni Krettla ämal en d Heh kamma, wenn so großi Reaga kamma seand. Abr sie seand itt van óba ra gfalla, nu ma hat ’s so gseit: „Heit hat ’s Krettla greanged. ” (Nyáron a békák petéket raknak, szétszórják mindenfelé. Mi fönt laktunk a Kis- mocsárnál. A petéket nem láttuk, csak ha olyan nagy esők jöttek, akkor a kisbékák előjöttek a repedésekből. Ott keltek ki ezekben a repedésekben, aztán onnan jöttek föl, mikor nagy esők jöttek. De nem az égből potyogtak le, csak a mondás szólt így: - Máma békákat esett az eső.) 566.1 han so kleini Härla gliätt, nach hat ’s greanged and d Sann gscheint au, nach naus and gseit: „Sannareaga / Sannareagile wächst meini Härla." And nausgstanda! D Nana hat gseit:„Gang nu naus, daß deini Härla wachsed!” (Olyan semmi hajam volt. Mikor esett, és a nap is sütött, akkor kiálltam az esőbe, és mondtam: - Napos eső / esöcske megnöveszti hajacskám. - Bizony kiálltam! A nagymama biztatott: - Menj csak ki, hogy megnőjön a hajacskád!) 567. Lueimreaga: Vaar zwaei odr drui Jahr ischt en Lueimreaga kamma. Na am Reaga ischt älts so vaspritzt, so geal gsei, d Blättr and Gräbr and d Häusr. D Sann hat van dr Duna raus dr Lueim zoga. Dramm ischt en Lueimreaga kamma. (Agyageső: Két vagy három éve volt ilyen. Az esőtől minden sárga lett, a növények, a sírok, a házak. A nap fölszippantotta a Dunából az agyagot, azért jött az az agyageső.) 126
