Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az időjárás
(Mikor egyszer anyánk fölszedte a babot kinn a szőlőben, az emberek átkiabáltak hozzánk: - Igyekezzenek, egy csavargó diák ment el erre éppen, és azt mondja, ítéletidő jön. - Kutyagumit nektek! - szólt vissza apánk. - Méghogy ítéletidő jön! Nem jön itt semmi. Ha ilyen tiszta az ég, és egyetlenegy felhő sincs az égen?! - És egy órába se tellett, és nagy és súlyos zivatar jött, és jégeső esett meg minden. Akkor azt mondta: - Most már hiszek ezeknek.) 554. Mon i en Vaskút dianid han, deanni haud a Biabli ghdtt, dea ischt itt fetig gsei. Ear hat itt reda kenna and hat itt laufa kenna. Annach, mo aisa tannya [Einzelhof] gsei ischt, dott ischt en Kreuzweag da gsei. Annach dott ischt so en Bearg gsei, and uf deamm Bearg dóba ischt a stuis Kreuz gsei, d Muattrgottis da and dr Herz Jesus. Abr schia, reacht schia isch gsei. Dr Staltr Franz ischt dr Kneacht gsei en dr tannya, sealla hat üli Maarga friahrr messa auf stau wian i. Nach hatt V gseit: „Da kämmt all Maarga uein, so en vafahrana Schualr mit so 'ma langa Mantl zu deamm Kreuz na gi beatta.” Wel ’s hat ueini gia vafahrini Schualr. Wel des waeiß i. Gsiah han i ihn itt. And nach seand mei Frau and mein Hearr au mal duß blieba en dr tannya, and seand so friahrr aufgstanda. Des Biabli haud sie zu deamm Kreuz na gnamma, and haud ufdea vafahrana Schualr gwated, viellaicht hilft V ihm. Van ibral haud sie scha älligi Doktr ghätt. Hat, nach haud sie des au wella probiara. Was V nach tau hat, seall waeiß i itt. Nach ischt d Frau neikamma mit am a Sack, and des soll i neitua and s andr soll i neitua, eappis z ’eassed, en Speack, a Wuscht, Aeir and des and seall. Wia des Biabli wär nach so frischr gsei a Zaitlang, abr s Reda reacht and s Laufa hatt V doch itt gleanned. (Ahol Vaskúton szolgáltam, ott volt egy fogyatékos gyermek, nem tudott se beszélni, se járni. A tanyánk egy útkereszteződésben állt. Volt ott egy magaslat, rajta egy kőkereszt az Istenanyával és Jézus Szívével. Igazán szép volt. A béres a Stalter Feri volt. Neki mindennap korábban kellett fölkelni, mint nekem. O mondta el, hogy minden reggel egy ilyen vándordiák ment ehhez a kereszthez imádkozni, hosszú köpenyt viselt. Mert voltak ilyenek, azt tudom. De én magam nem láttam. Egyszer a gazda meg a gazdasszony is kint maradtak a tanyán, és korábban fölkeltek. Odavitték a kisfiút a kereszthez, és vártak a vándordiákra, hátha tudna segíteni rajta. A szélrózsa minden irányából hívtak már orvosokat, és ezt is ki akarták próbálni. Hogy mit csinált vele, nem tudom. Az asszony parancsára mindenféle ennivalót kellett raknom egy zsákba, szalonnát, kolbászt, tojást, ezt-azt. A kisfiú utána mintha elevenebb lett volna egy ideig, de úgy igazán nem tanulta meg se a beszédet, se a járást.) 555. D Hajoschr sagid: „Miar seand kuein Reaga méh weat. A, wenn d Leut so ibrmiatig seand!" So saga ma. (Szokták mondogatni a hajósiak: - Mi már nem érdemeljük meg az esőt. Bizony nem, ha ilyen rosszak az emberek! - így mondjuk.) 556. Was teand d Hajoschr, wenn ’s reanged? Seall, was d Mischkamr. Sie laud nu reanga. (Mit csinálnak a hajósiak, ha esik az eső? Azt, amit a miskeiek. Hagyják, hadd essen.) 124
