Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
A Csipkeház
most már amiatt panaszkodott, hogy nem tud a műhellyel raktárra dolgozni, amit pedig a külföldre irányuló forgalom megkövetelt volna. A látogatók szinte a munkásnők keze alól vitték el az elkészült csipkéket. A Csipkeháznak ez a forgalma egészen a második világháború kitöréséig tartott. Ha olykor a belföldi fogyasztás meg is csappant, a raktáron lévő csipkéket a külföld azonnal felvásárolta. 1936 májusában írta a Pesti Tőzsde című közgazdasági lap: „... A Csipkeházban a helyszűke miatt csak negyvenöt csipkevarró lányt alkalmazhattak. Talán a kis létszám, de még inkább a halasi csipke beérkezettsége az oka, hogy ma még nem tudnak annyi csipkét előállítani, amennyit igényelnek... Nagy rendelést tett Boncompagni olasz hercegnő, Róma kormányzójának felesége, aki személyesen választotta ki a halasi csipkeművészet csodálatos darabjait. Br. Thierry Gaston, a párizsi idegenforgalmi hivatal vezetőjének kérésére kisebb kollekció ment Párizsba. Nem kétséges, hogy az igényesebb franciákat is meg fogja hódítani a halasi csipke... Egyelőre az a helyzet, hogy a halasi Csipkeház alig tudja a megrendeléseket kielégíteni. Ezért, hogy a névtelen művészet utánpótlásáról is történjék gondoskodás, hetenként három napon át 100-120 földműves lány nyer kiképzést. Ez a kiképzés 1-1,5 évig tart, de utána állandó alkalmazást nyernek a tanítványok.” (1936. május, hó.) A Csipkeház forgalmáról összeállított 1937. január 1-jei mérleg megállapítja, hogy „... az 1937-es összforgalom éppen kétszerese az 1936. évi forgalomnak.” (Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1938. január. 26.) „... A halasi csipke páratlan népszerűségét egy idő óta már állandó rovatként kell jegyezni” - írja a Magyar Iparművészet. „Munkásainak száma rövidesen már százra fog emelkedni, s ez az alig kétéves Csipkeház kibővítését sürgősen szükségessé teszi. Erre a célra 25 000 pengő fog a vezetőség rendelkezésére állani.” (1938. 3.) Egy évvel később: „... A halasi csipkéről és annak kelendőségéről már egyenesen azt regélik, hogy készítőik nem győznek a külföldi megrendeléseknek eleget tenni. Ha ezek a hírek kissé túlzottak is, bizonyos, hogy a halasi csipke népszerűsége nőttön-nő.” Attól a pillanattól kezdve, hogy a halasi csipkeműhely emberi körülmények közé került, s a csipkék értékesítéséről gondoskodás történt, a halasi csipkevarrás jövedelmező művészi háziipari vállalkozásnak bizonyult. Ezért kerülhetett sor 1939-ben a Csipkeház nagyarányú bővítésére. Ennek költségei jóval meghaladták az 1935-ben emelt épület összköltségét. Az új, kibővített Csipkeház felavatása az 1935-ös megnyitáshoz hasonló ünnepélyes keretek között történt. Ezzel egy időben Horthy kormányzó dr. Fekete Imre polgármestert a halasi Csipkeház létrehozása, s a halasi csipke népszerűsítése körül szerzett érdemeiért kormányzói elismerésben részesítette, a földművelésügyi miniszter felterjesztésére pedig a hazai mezőgazdaság fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül a gazdasági főtanácsosi címet adományozta neki. 88
