Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)

A Csipkeház

előtt is. Tervbe vették továbbá, hogy a külföldi előkelőségek megajándékozására a kormány több értékes halasi csipkét megvásárol.” (Halasi Hírlap, 1934. április. 10.)

A fenti cikk megjelenését követő napon nem csekélyebb megbízással érkezett Halasra a MÁV titkára Benkő Sándor háziipari felügyelővel és Maliász Gitta, a mezőkövesdi Matyóház belső berendezését tervező iparmüvésznő, hogy a helyszínen azonnal állapítsák meg, a város melyik részén, milyen formában lenne felépíthető a város idegenforgalmát célzó csipke- és népművészeti ház. A minisztérium kiküldöttei a polgármester és a városi főmérnök kíséretében még aznap délelőtt bejárták a városnak minden zugát, ahol a Csipkeház megépítése szóba jöhetett. Végül is megállapodtak abban, hogy a „Hősök Ligete” felelne meg leginkább a Csipkeház elhelyezésére. Délután részt vettek a Református Körben tartott népművészeti bemutatón, végignézték az igazán szép kun verbunkost, megcsodálták az egy évvel előbb életre keltett „ős-halasi” népviseletet és a kunsüveget, s megállapították, hogy mindez a csipkével együttvéve idegen- forgalmi tényezőt jelent. Másnap a polgármester a vendégekkel felutazott Budapestre, hogy a továbbiakat illetően halasztás nélkül, személyesen járhasson el a terv megvalósításában. Visszatérte után, április 21-én útjának eredményéről a közgyűlés előtt számolt be a város képviselőtestületének. A Kereskedelemügyi Minisztérium a Hősök Ligetében emelendő „Halasi csipke és népművészeti ház” építési céljaira négyezer pengőt, berendezésére két-háromezer pengőt ajánlott fel. Személyes intézkedésére a vármegye további háromezer pengő hozzájárulást helyezett kilátásba. A polgármester bemutatta a képviselőtestületnek a régi halasi építészeti stílusban létesítendő épület tervrajzát, amely szerint az egy nagyobb „csipkeverő” termet, a város néprajzi értékeinek bemutatására pedig egy másik nagy termet, s egy gondnoki szobát foglalna magában. Az ugyancsak bemutatott költségvetés alapján javasolta, hogy a képviselőtestület hozzon határozatot a tizenötezer pengős építkezésre, s a város hozzájárulásaként szavazza meg a hiányzó hatezer pengőnyi összeget, éspedig kettőezer pengőt az ínségjárulékok terhére, négyezret a kisajátítási pénztárból, kettőezret pedig társadalmi úton történő hozzájárulásként.

„A képviselőtestület a polgármester javaslatát a város »ősi tradícióihoz« híven megértéssel és egyhangúlag elfogadta, s a kért hatezer pengős hitelt megszavazta, mely nemes gesztusával a halasi csipke fennmaradását és fejlesztésének feltételeit intézményesen biztosította.” (Halasi Hírlap, 1934. április

23.) A fentiek után a város főmérnöke előterjesztést tett a csipkeház helyére vonatkozóan. A Hősök Ligetében kijelölt telek azonban a református egyház tulajdonában volt és arról az egyház fél évig tartó harc után sem volt hajlandó lemondani. A végeérhetetlennek látszó huzavona után a város kénytelen volt újabb telket keresni. Az így kijelölt másik telek még inkább megfelelt a Csipkeház céljára.

80