Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)

Útban a világhír felé

mutatott rá Dékáni apostolkodó rajztanári és iparművészeti munkásságára. A vidéki rajztanár neve iparművész körökben hovatovább fogalommá vált. Sikert sikerre halmozott. Végre az év vége felé megjött St. Louis-ból a hivatalos értesítés: A világkiállítás zsűrije a halasi csipkét Grand Prix-vel tüntette ki, s a teljes kiállított anyagot megvásárolta az Amerikai Egyesült Államok részére.

Dékáni külföldi szereplésének a sikere idehaza senkit sem ért váratlanul. A siker hazai visszhangjaként azonban most már a szaklapokon túl az egész napisajtó felkapta Dékáni s csipkéje nevét. 1904 karácsonyán Dékáni az Iparművészeti Társulat hagyományos kiállítása mellett a „Mübarátok” zártkörű előkelő kiállításán is szerepelt csipkéivel Nagy Sándornak, a gödöllői iparművésztelep egyik alapítójának társaságában. Az Iparművészeti Társulat textiles kiállításának ez évben Dékáni mellett más neves csipkekiállítója is akadt Díváid Kornél személyében. Divald az általa életre keltett Sáros megyei sóvári csipkeverés mintakollekcióját állította ki. A két iparművész kiállításáról a Magyar Iparművészet 1905. évi 1. számában Dr. Éber László, egyik legkiválóbb művészettörténészünk közölt figyelemreméltó tanulmányt:

„... A textiles művészet termékei közül különösen két nagyobb csoport, sorozat kötötte le figyelmünket. Az egyik a Sáros megyei Sóvár községben készült vert csipkék gyűjteménye, amelyeket lelkes „fölfedezőjük” Divald Kornél... már részletesen ismertetett, a másik - már jó ismerősünk -, a Dékáni Árpád vezetése alatt Halason készített tűvel varrott csipkék válogatott sorozata. E két csoport nemcsak technikailag különbözik egymástól, hanem egyébként is tanúságos összehasonlításokra ad alkalmat. A sóvári csipke korántsem igazán népies termék: a fölhasznált motívumok tanulmányozása révén fölismerjük, hogy voltaképpen régebbi művészi elemek elváltozásából, degenerálódásából, félreértéséből származik. Hiszen ennek a fejlődési folyamatnak - mert ez is fejlődési folyamat -, az iparművészet egyéb ágaiban is fontos szerepe van. Ez úton sajátságos, népies formák származnak, amelyeknek tagadhatatlan zamatja, eredetisége, sokszor megkapó hatása van. A sóvári csipkék közül különösen hatásosak a színesek, aranyosak, ezüstösek, ahol a formák szerepe némileg háttérbe szorul, míg egyebütt nagyon is feltűnő, hogy a fölhasznált mustrák szegényesek, néhol unalmasak, olykor értelmetlenek. Azért nem vezethet célhoz az a törekvés, hogy ezt a csipkét mesterségesen magasabb fokra emeljük. Néhány kiállított minta is meggyőzhet arról, hogy az ilyen kísérletek révén a népies zamat elillan és valami kevéssé kielégítő felemás produktum jön létre. A kiállított sóvári csipkével díszített selyemzubbonyok is erről tanúskodnak.

Míg a sóvári vert csipke aligha hódíthat tért a nép körén kívül, a halasi varrott csipke művészi tennék, a mely a legkényesebb ízlést is kielégíti. Úgy látszik, Dékáni nagyon jól tudja, hogy az ilyen munkákban a népiességből sokszor elég egy szemernyi, valami, amit inkább sejtünk, érzünk, mint tisztán látunk. Nem törekszik arra, hogy régi mintákkal nemesítse meg a művészi gyakorlatot sőt az iparművészet modern formáit igyekszik érvényre juttatni. Olyan művek kelet49