Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Első sikerek
úgy, mint nem versenyezhet az olajnyomatú kép az eredeti olajfestménnyel.” Különösen érzékenyen érintették Fazekasnak a jövendő halasi háziiparra vonatkozó észrevételei, amelyekkel hasonló hevességgel szállt szembe. Ki kételkedett volna azonban az ismeretlen nyitrai Fazekas Pétert kivéve, a halasi csipke és háziipar jövőjében? Az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán szereplő halasi csipkekollekciót az Iparművészeti Múzeum teljes egészében megvásárolta. Dékáni sürgetésére a Nőegylet hatról tizenkettőre emelte a műhelyben tanuló csipkevarró lányok számát, később pedig Dékáni saját tervei szerint rendezhette be a Nőegylet neve alatt és annak helyiségében működő csipkevarró műhelyt. Az új műhely tehermentesitette Markovits Mária házi varrodáját, mert hiszen ezen túl a tanulólányok is itt kaptak kiképzést. Viszont a munka vezetése, a tanulók képzése magát a mestemőt is kiragadta tulajdon műhelyéből, s a nőegyleti csipkemühely jóformán minden szabadidejét lekötötte. A későbbi ötven év folyamán soha senkinek sem sikerült megnyugtató módon tisztázni, hogy miféle megállapodás állott fenn ez időben Dékáni tanár és Markovits Mária között. A halasi csipke két megteremtője között ugyanis utóbb súlyos nézeteltérésekre került sor. A kettészakadt közvélemény szenvedélyes vitája pedig nemhogy segített volna a helyzet megítélésében, hanem még jobban nehezítette a kérdés eldöntését. A csipketechnikához alig értő Dékáni annak ellenére, hogy Markovits Máriának tökéletesen sikerült elgondolásait valóra váltani, nem volt hajlandó mást látni a mestemőben, mint ügyes kezű munkást. Úgy érezte, hogy ha munkáját megfizeti, tetszése szerint rendelkezhet vele. Dékáninak ez a felfogása s az ebből származó magatartása a maga idejében egészen természetes lett volna, ha Markovits Mária nem lett volna más, mint az átlagosnál képzettebb csipkemunkásnő. A fiatal mestemőnek azonban már abban a pillanatban, amikor a legelső csipkedarabot önálló elgondolásai szerint munkába vette, tudnia kellett, hogy azt rajta kívül senki sem tudná elkészíteni. Az első, meglepetésszerűen jól sikerült darabok után pedig már azt is tudta, hogy a sikerért kijáró elismerés a tervezővel egyenlő mértékben, mint azzal egyenrangú alkotótársat illeti őt is. Az egyébként igénytelen, anyagi vonatkozásokban szinte az együgyüségig szerény Markovits Máriában volt valami, amivel Dékáni Árpád nem számolt: a mesterség művészének az ébredő önérzete, amit az újabb és újabb, mindig tökéletesebb csipkék elkészítése egészen egy hosszú életet teljesen betöltő, szenvedélyes megszállottságig növelt. Markovits Máriát azonban egyelőre túlságosan is lefoglalták az új műhely megrendelései. Dékáni ontotta a terveket. A kivitelezésről folytatott megbeszélések egész délutánokat vettek igénybe, a tanulólányokkal való bajlódás, s mindenekelőtt az elkészítendő csipkék tömegei is feledtették vele tisztázatlan helyzetét. A saját fehérnemüvarró műhelyének csendes, álmosítóan terhes hétköznapjai helyett egy méhkas lelkendező sürgés-forgásába került. Nem is sejtette, hogy ettől a pillanattól kezdve véglegesen elbúcsúzott attól a nyugodt, 42
