Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)

Első sikerek

országos-, majd világhírnevének megalapozójává váltak. Merőben új voltuk mellett ismételten hangsúlyozta eredeti magyar felfogásukat. Meglátta bennük a fejlődőképes kezdeményezést, s igyekezett is erre, valamint az új csipke háziipari jelentőségére felhívni az illetékesek figyelmét. Érthető, hogy a kor magyaros ízlésre való törekvésének idején sokkal több figyelmet szentelt a csipkék sujtásos, vitézkötéses, paszomántszerű szélmegoldásának, mint a mintázat hátteréül szolgáló Markovits-féle varrott csipkeöltéseknek. Szmik Antalnak a paszomántszerű szélmegoldásra vonatkozó megjegyzései még inkább indítékot adhattak később Dékáninak, hogy csipkéinek magyaros jellegét a sújtásozás túlhangsúlyozásával is igyekezzék még inkább érvényre juttatni.

Az iparművész körök egyértelmű véleménye, s a csipkeszakértő Szmik Antal meleghangú méltatása Dékáni Árpádot - mint a halasi csipke „megteremtőjét”, egy csapásra az élvonalbeli magyar iparművészek közé sorolta. A cikket mindkét kiskunhalasi újság szóról-szóra átvette. A budapesti sikert még teljesebbé tették a kisváros lokálpatriótáinak hangos jókívánságai: - No lám csak, mit csinált a székely! Zseny József átvette a Roosevelt Alice számára készült csipkelegyezőt, s tudomásunk szerint amerikai útja alkalmával hódolatának jeleként azzal valóban az Amerikai Egyesült Államok elnökének lányát ajándékozta meg.

Még el sem ülhettek a budapesti siker Kiskunhalason kavart visszhangjai, amikor éppen onnan érte Dékáni tanárt darázscsípéshez hasonló fullánkos támadás, ahonnan legkevésbé várta volna. Január elején az egyik helyi lapban „Nyílt levél Dékáni Árpádhoz” címmel cikk jelent meg. írójaként Fazekas Péter nyitrai bognársegéd szerepelt az újságban, jóllehet sem Halasnak Nyitrától való távolsága, sem a cikk hangja, sem sugalmazása, sem pedig szerzőjének jól tájékozottsága nem tették valószínűvé, hogy az állítólagos nyitrai bognársegédnek valami köze is lenne az íráshoz. A nyílt levelet aláíró Fazekas Péternek Dékáni ellen irányuló támadását figyelmen kívül is hagyhatnánk, ha nyilvánvalóan rosszindulatú megjegyzései mellett nem tartalmazott volna az néhány nagyon is figyelemreméltó észrevételt az új halasi specialitással, s az arra alapítandó háziipari tervekkel kapcsolatosan. Fazekas Péter Szmik Antalnak a cikkére való hivatkozással az alábbiakat írja:

„Engedje meg a tek. Tanár úr és ne kicsinyelje le vélemény nyilvánításom, ... előrebocsájtom, hogy munkásember vagyok, aki nem tud lelkesedni üres frázisokért „magyar” csipkéért, vagy „hazaffyas” sárkeféért. Nincs szándékom kigúnyolni a Tanár úr eszméjét, de szerény véleményem szerint soha nem éri el a kívánt eredményt, mert a jelen korunkban már nem elég bizonyos árucikkeket előállítani és „hazaffyas” jelszókat ráaggatni, a fő dolog ezen tárgynak az értékesítése, mely hivatva lenne a cikkíró Szmik Antal szerint a nyomorral küzdő vidékek lakóinak jövedelem forrását képezni: a technika fejlődése, mely hatalmas versenytársa a kézmü iparnak, bizonyára elkerülte a figyelmét a Tanár úrnak.

Szmik Antal megjegyzi - folytatja a cikk írója -, hogy Halason nem honosítható meg, mert gazdag város, e szerint ajánlja szegényebb vidék lakóinak

40