Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Markovits Mária, „a halasi csipke édesanyja”
kényes, érett művészt igénylő feladatokkal bíztak volna meg, mint a kiskunhalasi Markovits Máriát. A szorgalmáról, szívós kitartásáról, sokoldalú érdeklődéséről és szerénységéről közismert fiatal mestemőj elölt fogékonyságával, kifinomult iparművészi érzékével az évfolyam legkiválóbb növendéke volt. Mária tehetsége elsősorban a művészi tervek tökéletes átérzésében, s azok bravúros, egyéni kivitelezésében nyilvánult meg. Képességeivel hamarosan magára vonta az iskola vezetőinek figyelmét, akik részéről a legteljesebb bizalmat és elismerést jelentette, hogy őt bízták meg Vaszary Kolozs hercegprímás miseingét díszítő kézimunkák elkészítésével. Az első megbízást hamarosan követte a többi. Részt vett a budai koronázó Mátyás-templom számára készült oltárterítő tervezésében, és amint arról Sz. Csorba Tibor, volt kiskunhalasi polgáriskolai tanár, a halasi csipke egyik későbbi tervezője tudósít bennünket, 1897-ben az állami megrendelésre I. Ferenc József részére készített két szoba bútora főbb darabjainak tervezésében. Munkáival a párizsi világkiállításon az iskola nagy aranyérmet nyert. Tanulóidejéről Markovits Mária egy 1951-ben tollba mondott, s a kiskun- halasi Thorma János Múzeumban őrzött nyilatkozatában így emlékezik meg: „... A Budapesti Áll. Női Ipariskolát 1896/97-ben végeztem... Tanuló koromban özv. Nendtovich Gusztáváé volt az igazgatóm, aki hamar észrevette tehetségemet, s a Ferenc József királyunk számára készített bútorokhoz már velem készíttetett művészi rajzokat, amiket faragványul a bútorokhoz felhasználtak... A vizsgáimon kitüntetéseket kaptam, s így is végeztem, mint ösztöndíjas. Azzal bocsájtott el az igazgatónő az iskolától, hogy mint legkedvesebb növendéke vigyázzak magamra, mert nem tudják majd az életben, akikkel a sorsom összehoz, hogy milyen tehetséges vagyok...” A Ferenc József számára készült bútorok a párizsi világkiállításon valóban aranyérmet nyertek. Markovits Mária nyilatkozatában ezt szerényen elhallgatta, aminthogy az aranyérem ez esetben, - ha a fiatal mestemőjelölt tevékenyen részt is vett a tervezésben, - nem egyedül őt illette. Tudomásunk szerint a későbbi idők folyamán Markovits Mária nem foglalkozott tervezéssel. A királyi bútordarabokról az utókor kritikája kevésbé volt kedvező, mint a párizsi világkiállítás zsüriéjé. Bizonyos azonban, hogy Markovits Mária nem közönséges képességekkel rendelkezett amikor 1897-ben a Királyi Állami Nőipariskola igazgatónőjének féltő és szeretetteljes búcsúja közben mestemői oklevelét kézhez kapta. Markovits Máriában az igazi alkotó tehetség minden lényeges adottsága megvolt, csupán a hétköznapok apró csalfaságaival szemben állt tökéletesen védtelenül, kiszolgáltatottan. Közhely, hogy az ilyesféle tehetségek nem tartoznak az élet legszerencsésebbjei közé. 1902-ben Markovits Mária engedve beteges édesanyja kérésének, fehémemüvarró műhelyt nyitott Kiskunhalason. Sokkal inkább vonzódott azonban a kézimunkához, mint a szabás-varráshoz. Remek kézimunka készsé33
