Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Dékáni Árpád Kiskunhalason
Zseny József Dékáni halasi tanárkodásának idején a város egyik legtekintélyesebb földbirtokosa, Pest vármegye főjegyzője, Halason a legnagyobb hivatali és társaságbeli tekintély volt, bőkezű müpártoló hírében állott. Állásával járó reprezentációs kötelezettségeinek is eleget téve, rendszeresen részt vett az Iparművészeti Társulat kiállításainak megnyitóin. Személye a művész és iparművész körökben egyformán ismert volt. Tudomása lehetett az új magyar csipke megteremtésére irányuló kezdeményezésekről és tudomást szerezvén Dékáninak a csipke iránti érdeklődéséről is, egy alkalommal arra biztatta a gimnáziumi tanárt, aki akkor már egy évtizede foglalkozott a művészi magyar csipke megalkotásának gondolatával, hogy keresse meg az általa elveszettnek hitt ősi kun csipkekészítés nyomait, s élessze fel Halason a régi kun csipkemüves- séget. Zseny a hajdani kun csipkekészítést egészen sajátságos módon Priscos Rhetorral bizonygatta. Priscos Rhetor a bizánci császári udvar megbízásából többször megfordult Attila hun király udvarában. Jelentésében megemlítette, hogy egyik látogatása alkalmával a hunok királynéja éppen kézimunkával, Zseny értelmezése szerint csipkevarrással foglalkozott. Mivel pedig Attila udvarában kunok is voltak, feltehető - vallotta Zseny -, hogy a csipkekészítés mesterségét már az ősi kunok is ismerték. Az Attila udvarában élő kunoktól való közvetlen leszármazás mítoszának bűvöletében élő Zseny képzeletében már csak egy lépés választ el az ősi kun csipkeművességtől a most felfedezendő halasi kun csipkéig. Nem tudjuk, hogy a józanabb gondolkozású Dékáni Árpád hogyan fogadta Zseny Józsefnek a hajdani kun csipkére és annak leszármazására vonatkozó minden reális alapot nélkülöző, romantikus elképzeléseit. A valóság az, hogy Dékáni előtt nem volt Halason népi hagyományokon alapuló csipkekészítés. Ha valakinek, akkor az immáron tizenöt éve Kiskunhalason tartózkodó és rendszeres gyűjtő munkát végző Dékáninak ezt tudnia kellett, mégsem lehetett közömbös számára a vármegye nagytekintélyű főjegyzőjének támogatása, aki siker esetére a legmesszebbmenő támogatását is megígérte. Tény, hogy Dékáni a rá jellemző szenvedélyességgel vetette rá magát újból a csipketervezésre. Dékáninak az új magyar csipke tervezése közben nem egyszer egymásnak élesen ellentmondó követelményeket kellett összeegyeztetni. Elsődleges szempontként ragaszkodott a magyaros jelleghez, s ezt elsősorban is az általa összegyűjtött halasi népművészeti ornamentika érvényre juttatásával kívánta biztosítani. A rendelkezésére álló anyagot alaposan át kellett rostálni, s a kiválogatott motívumokat oly módon átstilizálni, hogy azok eredeti népi jellegük megtartása mellett egyformán megfeleljenek a magasabb művészi elvárásoknak, de a csipke sajátos technikai követelményeinek is. A számtalan egyéb, mellékesebb szempont mellett nem térhetett ki a kor női divatja kívánalmai elől sem, mert a körülmények legelső sorban is ezt követelték meg csipkéjétől. A kor uralkodó ízlése pedig a divatban is a Bécs által diktált német szecesszió volt. 30
