Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)

Dékáni Árpád Kiskunhalason

Iparosinak Önképzőkörét, s elvállalta a mesterlegények egyletének díszelnöki tisztét. Nem volt az egyletnek olyan előadása, megmozdulása, hogy Dékáni részt ne vett volna benne. Legmeglepőbb vállalkozása az volt, hogy a halasi parasztfiatalokból színjátszó együttest verbuvált. A rendezést és betanítást maga vállalta. Ez Dékáni előtt egyedül Juszt Gyulának sikerült Magyarországon. Dékáni együttesét nemcsak Halas, de Budapest is elismeréssel fogadta. Ez volt az első parasztegyüttes, mely a fővárosba is eljutott. A Falu rossza című népszínműben Feledi Gáspár falusi bíró szerepét Vas Imre népköltő alakította, aki Műkedvelőn című versében meg is örökitette életének e nevezetes eseményét. A ,jött-ment” rajztanárnak így előbb az úri társaság rokonszenvét, azután az iparosok megbecsülését, s végül a bizalmatlan halasi parasztok szeretetét is sikerült elnyerni.

Nehéz lenne felsorolni, hogy tanári munkája mellett mi mindennel foglalkozott Dékáni Árpád Kiskunhalason. A város szellemi életének irányítója ez időben Szilády Áron, a tudós református főpap volt, a magyar irodalom- és nyelvtudomány büszkesége. Ezernyi gondja-baja mellett maradt ideje városa kulturális életének ápolására is. A halasi gimnáziumot a helyi népi művelődés központjává tette. Az ő kezdeményezésére indultak meg Szabad Líceum elnevezés alatt azok az ismeretterjesztő előadássorozatok, amelyeknek Dékáni is népszerű előadója volt. Dékáninak azonban mind e bokros teendőin túl jóval jelentősebb volt az a szenvedélyes néprajzi, népművészeti kutatómunkája, amit két évtizeden át cspndes hangyaszorgalommal folytatott a városban és a környező tanyavilágban. Kevés ház volt Halason, amelyben Dékáni meg ne fordult volna. Ez alkalmi gyüjtőlátogatásai alatt forrt össze végleg a halasi néppel és annak népművészetével.

Kiskunhalas nem tartozott a színesen gazdag magyar népművészeti tájegységek közé. A kunok eredeti népviseletének már Dékáni idejében is alig volt nyoma. A városban azonban éltek még néhányan a hajdani szürszabó és szűcsmesterek közül, megvoltak még a régi népművészetben gyökerező művészi kézművesség nyomai. Mint minden pásztornép, a kun is fúró-faragó volt. Faragott eszközeit remekbe készítette. A halasi Tabán roskadozó zsúptetői alatt a tisztaszobák Dékáni idejében még sok helyen lelket vidámító festett paraszti bútorokat, cifra faragásokat, régi mázas, mintás cserépedényeket rejtettek. Akadtak közöttük polgári és álmagyar ízlésű darabok is, de Dékáni jó érzékkel tudta azokból kiválogatni a művészi becsű, maradandó értékű népi alkotásokat.

A népművészet iránt már származásánál fogva is fogékony gimnáziumi tanár szerelmesévé vált a kiskunhalasi népi világnak. Nem képzett néprajzi kutató, de jó érzékkel megáldott, szépért rajongó, lelkes gyűjtő volt. Gyűjtőmunkáját azzal a becsületes meggyőződéssel végezte, melyben nagyon jól megfért egymással a romantikus lelkesedés a magyar népművészet áhítatos és áldozatos szeretetével, ami az ő idejében a legjobbakat, Huszka Józsefet és Malonyai Dezsőt is jellemezték. Fáradhatatlanul kutatta és tanítványaival is gyűjttette a subák hímzés- és

26