Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

Mi tehát a megnevezett Szeged városunk egész közössége, a bíráinak és az esküdt- jeinek az érdekében - az ugyanők által a felségteknek előterjesztett könyörgésére - a kedvező királyi kegyességgel kiadott és átnyújtott, nem kapart, át nem húzott, sem bármely részében nem gyanús jelenlegi kiváltságlevelünket szóról-szóra, minden csorbítás és hozzátoldás nélkül beillesztve - amelyben az ugyanabban lévő összes tartalomra, záradékra és bekezdésekre nézve a szabályosság és a törvényesség fennáll és amelynek az erejében az igazság megnyilvánul - elfogadjuk, helyeseljük, jóváhagyjuk azt, nemkülönben az abban foglalt egész tartalmat figyelmen kívül hagyva a Fehérvárott [in Albaregali]5, a koronázásunk idején kiadott végzést, amelyben deklaráltatott, hogy egy éven belül a felséges néhai [V] László úr, Magyarország királya,6 a természetes elődünk koronázásunk előtt kiadott teljes levele megerősíttet- ni köteles, [mert] különben erőtlen marad;

[így] az eltökélt belátásunk és a királyi hatalmunkból [kifolyólag] a szóban forgó Szeged városunk és a közössége érdekében örökérvényűen és megújítva, kiváltságos [formában] megerősítjük az [1462 augusztus 17-én kelt] levelünket kizárva minden erőtlenséget, ha valaki az egy év eltelte ügyében előhozakodna;

Pontosabban - ennek ellenében - akarjuk és a királyi végzésünkkel rendeljük, hogy a jelenlegi kiváltságlevél - együtt a fenti levelünkkel - erejében maradva meghagyassék éppenúgy mintha azon egy év múlásán belül a megerősítést bemutatták volna, a jelenlegi írásunk oltalma útján, mások jogainak a sérelme nélkül;

Amelynek dolognak az örök emlékezetére és érvényessége [érdekében] a jelenlegi kiváltságlevelünket - amelyet a függő és hiteles kettős pecsétünk rányomásával megerősítettünk - kiadtuk;

Kiadatott a hívünk, az udvari főkancellárunk, Kalocsa örökös ispánja, a főtisztelendő Krisztusban elkötelezett atya, István úr kardinális, a Kalocsa és Bács egyházak érseke7 kezei által az Úrnak az 1469-ik évében az október harmadik főnapját megelőző nyolcadon [október 8-án], az uralkodásunk tizenkettedik, [valamint] a megkoronázásunk hatodik évében;

A tekintetes Krisztusban elkötelezett atyák: János esztergomi, István kalocsai érsekek, János váradi és felterjesztett egri, az erdélyi püspökség üresedésben, Osvát zágrábi, János pécsi, Albert veszprémi, Demeter győri, Vince váci, János Csanádi, Tamás nyitrai, Benedek választott és megerősített boszniai, Báthori Miklós választott szerémi, a másik Miklós a választott és megerősített tinnini, a zenggi püspökség üresedésben, Miklós modrusi, az egyházaikat szerencsésen kormányzó püspökök [jelenlétében];

Továbbá a nagyságos Guthi Országh Mihály Magyarország nádora, Dengelegi Pongrácz János és Monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajdák, Pálóczi László ország5. Azaz Székesfehérvárott, ahol 1464. március 25-én koronázták meg I. Mátyás királyt.

6. V. László 1452. szeptember 4. és 1457. november 23. között ült a magyar trónon.

7. Várday Istvánról van szó, akit 1457. március 21-én választottak kalocsai érsekké, a tisztét pedig 1457-1470 február 6 között töltötte be.

31