Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

23. A SZEPESI KAMARA

1676. SZEPTEMBER 20-ÁN KÉSZÜLT EMLÉKEZTETŐJE A KISKUNSÁG - BENNE LAJOS ÉS MIZSE - ADÓZÁSÁRÓL A 16. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

1570-1596

„A jászok és kunok Martelli fia I. Károly magyarországi királysága1 alatt; amelyekben egyformán és külön-külön 17 falut,* 2 3 mindösszesen 51 falubirtokot bírtak, kb. az 1570-ik évtől, az egri vár 1596-ik [évi október 13-án történt] elestéig [azonban] csak 45 [falubirtokuk volt], Amelyekből hűbéri bért [censum], hűbéri ajándékot [munera] és hűbéres szolgálatokat [labores] teljesítettek Egerhez, Tudniillik;

a Kecskemét-széki kiskunok [Cumani minores sedis Keczkemet] a 14 falu (311 jobbágyi és 47 házaszselléri egyesített telke után a rendes hűbérben [de censu ordi- nario]4, három határidőben 186 forintot,5 a téli szolgálatok utáni hűbérként [pro censu servili hiemali] 93 dénárt, [míg] a királyi dikában 239 forintot [fizettek],

Tatárszentmiklós [Tatar Szent Miklós] a tizedek fejében 16 forintot, a két falubirtok Lajos és Mizse [possessiones Myse et Lajos] [pedig] a salétromfőzés6 helyett 36 forintot fizetett;

[Mindösszesen] a terményadóban [in akonem]:- a 95 véka őszi búza fejében 50 dénárjával vékánként, 47 forint 50 dénárt,- a 95 véka árpa fejében - vékánként 25 dénárral - 23 forintot és 75 dénárt,- a 98 V2 pint vaj fejében - pintenként 12 dénárral - 11 forintot és 82 dénárt;- 113 darab sajt és túró [caseos et formagia] fejében - darabonként 10 dénárban,

1.1. Károly Róbert uralkodott 1310. augusztus 20. és 1342. július 16 között. Királlyá választották 1308. november 17-én.

2. Azaz mind a Jászságban, mind a Nagykunságban, mind a Kiskunságban 17-17 falubirtokot.

3. Itt az eredeti iratban a Jászság és a Nagykunság hasonló összeírása olvasható.

4. Másszóval a földbérben.

5. A három határidőből állandó a következő kettő: Szent György nap április 24 és Szent Mihály Arkangyal napja, szeptember 29.,

6. A salétrom a feketelőpor egyik alapanyaga volt, ezért mind Lajos, mind Mizse rendkívül fontos szerepet töltött be a maga idején. A salétromot egyébként összesöpörték, mert természetesen található volt a szikes gödrökben, vagy marhatrágyából is főzték. Erről bővebben Benda László: A magyar Alföld őstörténete, Kaposvár, 1929. 226-228.

69