Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

1877. március 16.

99. LAJOS-MIZSE PUSZTA ELSZAKÍTÁSA

KEREKEGYHÁZÁTÓL ÉS ÖNÁLLÓ KÖZSÉGGÉ ALAKIT AS A

„1877: I. törvénycikk némely törvényhatóságok véglegesen megállapított területének az 1876:XXXIII. Tcz. rendelkezése folytán törvénybe iktatásáról;

[...]

2. §. 18. pont

Pest-Pilis-Solt-Kis-kun megyét képezik:

a. / a volt Pest-Pilis-Solt törvényesen egyesített megyék, Jánoshida kivételével,

b. / A volt Kis-Kunság és a volt Jászkun kerületnek a következő községei: Fülöp- Szállás, Halas, Kis-Kun-Félegyháza, Kun-Szent-Miklós, Laczháza, Majsa, Szabad- szállás, Szánk, Lajos-Mizse1 Kerekegyháza, Karajenő, Szent László és Kocsér puszta, valamint a Jászkun kerületnek részint Pest megye, részint a Kis-Kunság területén fekvő egyéb pusztái;

[...]”

A törvénycikk magyar nyelvű.

[...]: Az 1877-78. évi törvénycikkek. Budapest 1896. 8.

1. Feltűnhetett a tisztelt olvasónak, hogy Lajosmizsének már az 1840-1850-es években nagy számú lakossága és elégséges gazdasági ereje volt ahhoz, hogy önálló községgé alakuljon. Ez mégsem történt meg. Ennek okát mi abban látjuk, hogy ezt Jászberény gazdasági érdekei akadályozták. Ugyanis egy önálló település nem képezhette volna haszonbérlet tárgyát. Jászberény ezen álláspontját messzemenően támogatta a birtokosa: a Magyar Kamara és a közigazgatási csúcsszerve a Helytartótanács is. 1867-ben azonban mindkettő megszűnt, így 1867-től nyitott volt az út Lajosmizse önálló községgé válásához.

229