Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

75. HARSÁNYI ISTVÁN KECSKEMÉTI ÉS LAJOSI PLÉBÁNOS BIZONYSÁGLEVELE ARRÓL, HOGY JÁSZBERÉNYI KÉRÉSRE FELSZENTELTÉK AZ 1785-BEN EMELT LAJOSI KŐKERESZTET

1799. augusztus 20.

„Az Úr Krisztus nevében!

A jelenlegi [levél] erejével az alulírtak adjuk hírül mindenkinek, akit illet, hogy mi az alulírt évben és napon [1799 augusztus 20-án] a kiváltságos Berény jász mezőváros1 pusztáján Nagylajoson, a nép nyelvén Feldeákon [in Praedio Nagy Lajos, vulgo feldeák]1 2 ezen kiváltságos mezőváros [Jászberény] nagytekintetű tanácsa hathatós megkeresésére - az ezen a pusztán összesereglett nemes népek [nagyszáma] miatt - emelkedett lelki hangulatban ünnepélyesen felszenteltük az 1785-ben emelt kőkeresztet,3 amely a szentséges megváltónk, a Jézus Krisztus urunk hasonlóképpen kőből készült képmásával van díszítve;

[Adjuk hírül] továbbá, hogy ennek a keresztnek a példás tiszteletét és őrzését, valamint az ezután következő felújítását az ugyanazon, szóban forgó [Jászberény mezőváros] magára vállalta és ezt az egyház hivatalánál bizonyságlevéllel jóváhagyva megerősítette;

íratott Kecskeméten 1799 augusztus 20-ik napján;

Harsányi István az ajskai [de Aiska] szent Szűz Mária egyház prépostja és kecskeméti plébános, valamint a szóban forgó Lajos puszta fiókegyház vezetője, a mellérendelt nagykőrösi plébánossal Podhragyai Jánossal s.k., valamint Csiky Tamás s.k. kecskeméti káponai gondnokkal, s.k.

1. Latin eredetiben: „privilegiati Oppidi Jazigalis Berény”.

2. Ezen kitétel alapján tudomásunkra jut ugyan hogy Feldeák azonos volt Lajos puszta nagylajosi részével, de pontos határait továbbra sem tudjuk körvonalazni. Csupán sejthetjük, hogy Nagylajos - másképpen Feldeák - Mizse szomszédja volt.

3. Jelenleg nem ismerjük, hogy 1785-ben milyen apropóból került sor a kőkereszt felállítására. Tóth József lajosmizse apát nyilvánvalóan tévedésből írt 1789-et a keresztállítás eredeti dátumául a róm. kát. Lajosmizsei egyházközség története, c. munkájában (1975, 3). Ezt a tévedést sajnos mi is megismételtük a Kürti László - Hajdrik Sándor, „Lajosmizse keresztek és szakrális szobrok,” Cumania, 17, 2001,273, tanulmányunkban. A levéltári kutatás egyértelművé tette, hogy a kőkeresztet 1785-ben emelték és 1799-ben szentelték fel.

174