Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

58. A JÁSZBERÉNYI KÜLDÖTTEK BESZÁMOLÓJA A MIZSÉN, LAJOSON ÉS A FÉL-BENÉN VÉGREHAJTOTT HATÁRJÁRÁSRÓL ÉS AZ ENNEK KAPCSÁN FELSZÍNRE KERÜLT VISSZÁSSÁGOKRÓL

1759. május 17.

„1. Nemzetes Kállay András főbíró, Koncsik János, Iványi István, Kármán [Kármány] József tanácsos [Senator] és Nagy György uraimék az alsó Mizse, Bene és Lajos [Mise, Bene és Lajoss] puszták határainak megújítására [reambulatiójára] oda alájárván jelentést [Relatiót] tettek a következőkben [Sequentibus];

Először [Primo]: Miképpen tudniillik az alsó-Mizse, Bene és Lajos ezen nemes [Jászberény] város [Varass] pusztájával szomszédos határosokkal [Contermináló Commetaneusokkal], úgymint: Jászárokszállás, Kecskemét és Körös városival az közönséges főbenjáró és a beiktatáshoz szükséges közbeeső határjeleket [Capitalis és intercallaris, Cursualis Határokat]1 megújították légyen, ahol szembe tűnt [ubi occur- rit];

Másodszor [Secundo]: hogy mivel az kecskemétiek Vacsról Mizsére beszántottak és tilalmazó határjeleket [Határokat] raktak, kiket Rédey Ferenc csősz által behányattak.;

Harmadszor [Tertio]: az Oswald [ozsváld] régi tanyája körül az kecskemétiek által tett kihasító [exscessiva] szántás elhányatott;

Negyedszer [Quarto]: Ugyszinte [az] Csendes nevű kecskeméti lakosnak az Széktón napnyugatra épített tanyája felégettetett;1 2

Ötödször: [[Quinto] Az Örkényt s Benét Tatárszentgyörggyel [Szt. Györgel] való elválasztó határjelek [Határok] leomlottak, mely az ladányiaknak [jászladányiaknak] megírasson;3

Hatodszor [Sexto]: Tapasztaltatott, hogy mindaz méltóságos előjáró kamara [Camerae Praeses] ménese [és] mind az ladányi [jászladányi] marha az mizsei földre nagyon bejárnak, mely iránt orvoslás [Remedium] tétessék;

Hetedszer [Septimo]: Minthogy vélekedésben volt eddig, hogy az benei pusztában az ladányi rész nagyobb volna az jászberényinél - annyival kiváltképpen azmennyivel Tatárszentgyörgy [Szt.Györg] felől szaporodott - azért egy négy közönséges emberi lépésből álló kerékfordulással megmérvén az egész hosszúságát - találtatott az

1. Főbenjáró határjeleknek a határvonal töréspontjain, közbeeső határjeleknek a hosszú törésmentes szakaszokon épített határjeleket nevezték.

2. Ezek a tanyák jórészt inkább lombsátrak voltak.,

3. A jászladányiak Bene pusztát fele-fele részben bírták a jászberényiekkel szövetkezve.

138