Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

Az összegyűjtött és a könyvünkben található oklevelek és történeti dokumentumok közlésekor a következőképpen jártunk el: a latin, valamint a német nyelvű iratokat magyarra fordítva soroltuk be. A magyar nyelvű forrásokat pedig, amelyek csak a 17. századtól jelentkeztek, a mai helyesírás szerint közöljük. Alapvető szempont volt az is, hogy a teljes szövegű közlés valósuljon meg, mert a tapasztalataink szerint sok esetben a részletek is fontosak, másrészt az eredeti szövegkörnyezetben a tényállítások is másképpen hangzanak. A személy és földrajzi neveket, valamint a fontosabb szövegrészeket - a fordított szövegbe iktatva, szögletes zárójelbe [ ] téve - latinul és németül is közöljük. A hagyományos zárójelet ( ) akkor alkalmazzuk, ha az az eredeti szövetben is megtalálható. Az oklevélírás szabályaitól eltérve a lefordított szövegben új bekezdésekre, vesszővel elválasztott nagykezdőbetűs mondatokra tagoltuk, a keltezéseket a mai naptári terminológia szerint is közöljük. Az eredeti szövegben is

hiányzó, kitört, vagy folttal takart szövegrészt (------) jellel, az általunk kihagyott

szövegrészt pedig (...) jellel jelezzük.

Végül néhány gondolat a kutatás jövőbeli lehetőségeiről.

Egészen bizonyos, hogy maradtak el nem ért források. Úgy véljük, hogy elsősorban a Jászkun-kerületi, a Pest Megyei, valamint a kecskeméti és kiskun levéltárak latin nyelvű anyagaiban lehet további forrásokra találni.

Budapest - Lajosmizse, 2003. szeptember 30.

Benedek Gyula, Kürti László 17 18

17. A legfontosabb források Szolnokon, Budapesten, Bécsben, Nagykőrösön és Kecskeméten vannak, illetve lehetnek.

18. Hiányoznak a „beszédes források”: pl. a név szerinti összeírások, a földrajzi helyek nevét és hollétét rögzítő határjárások, a végrendeletek, a birtokosztályok stb.

9