Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Egyházak, iskolák
kát. Az egyházkerület júniusi határozatéval Kúthy Istvánt küldte a pusztára segédlelkésznek. A móricgáti hívek közösségét 1864-ben csatolták, mint leányegyházat a lac- házi református gyülekezethez. Ekkor Fodor István, volt újvidéki, onnan elmozdított lelkész felhatalmazást kapott a sákramentumok (egyházi szentségek) kiszolgáltatására. Ennek ellenére a következő évben Fodor István az egyház- kerülettől jobb elhelyezést kért, mégis 1872-ig, lemondásáig helyén maradt. 1865. január 29-én a kunszentmiklósi egyháztanács Tóth Pál szanki segédlelkész panaszával foglalkozott. A segédlelkésznek Kunszentmiklós város négy öl fát adott, amit elszállítás után a szanki közönség lefoglalt. Nevezett fizetéséből is visszatartott az egyház 54 forint és 90 krajcárt, s ezt kérte a károsult megtéríteni. A szanki presbitérium szerint a 4 öl fa ügye a világi bíróságra tartozik, fizetésének visszatartott részét viszont kész kifizetni. Ugyancsak anyagi természetű ügyben kereste meg levélben Csikai Imre főesperes a kunszentmiklósi presbitériumot, mely szerint Kuthy István tanítónak a szanki egyház 120 forinttal adósa maradt, s ezt kéri a főesperes behajtani. A szanki presbitérium 1865. április 2-i ülésén nem foglalkozott a panasszal, s nagy önérzettel így határozott: „Minthogy a szanki egyház saját kebelében, a kunszentmiklósi egyház akarata ellenére külön egyháztanácsot alakított és gondnokot választott, így attól teljesen elvált, az ügy, mint a kunszentmiklósi egyházra nem tartozó, tisztelettel visszaküldetik a N. Tiszt. Esperességnek elintézés végett.” A kunszentmiklósi közbirtokosság által 1862-ben a szanki egyház részére átadott lelkészi föld és imaház-hely telekkönyvezése nem történt meg, így az ingatlanok Jog szerint Kunszentmiklósé maradtak. A szanki egyház a telekkönyvezési - nyilván a két egyház között megromlott viszony és bizalmatlanság miatt-, 1866-ban azzal az indokkal kérte, hogy az ingatlanokat Kunszentmiklós korábban már a szanki egyháznak ajándékozta. A kérést azonban Kunszentmiklós elutasította, annak megismétlésére 1878-ban került újra sor. 1878-tól Szánkon a lelkész-tanító Dongán János, aki ellen az egyházkerületi közgyűlés már 1880-ban fegyelmi panaszt adott be. Talán ennek a következménye, hogy az 1881. február 21-i keltezésű lelkész-tanítói díjlevelet Somogyi Gábor egyházközségi gondnok már Bóna Sándor nevére állította ki. A két egyházközség közötti kiéleződött ellentétek miatt történhetett, hogy az egyházkerületi közgyűlés 1882. évi határozatával a szanki leányegyházat átcsatolta a kecskeméti egyházmegyéhez. A szervezeti változtatást a szanki egyház elhanyagolt helyzete, magárahagyottsága is indokolta. A határozatot megelőzően Adám József esperes, akinek 1882-ben két pusztai egyház, Orgovány és Szánk látogatása jutott fárasztó feladatául. Az egyház állapotáról szóló jelentéséről olvashatjuk, hogy „Szánkon hiába kereste az egyházat, talált csak egy magára hagyatott lelkészt, ki kurátort (az egyházközség anyagi ügyeire felügyelő, választott világi vezető) heteken keresztül nem látott, ki istentiszteletet nem tarthatott hónapokon keresztül, nem lévén kinek, aki tengődik, mert nem tudja, kinél ke64
