Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Egyházak, iskolák
gabonáját megőrletni. Kinevezése után az átköltözés költségeire 24 forint kölcsönt utaltak ki, az erdő eladásának idejére pedig 6 öl fát ígértek részére.146 A tanyai iskolai oktatás ügyének rendezését csak egy időre gátolta, hogy a jászkun kapitányság nem hagyta jóvá Török Gábor kinevezését, mivel helvét hitvallása (református hite) miatt a katekizmust nem taníthatta. A szankiak ezt a döntést megfellebbezték azzal az indokkal, hogy a pusztai lakosok között sokkal többen vannak ezen a hiten, és a pusztán „tősgyökösebbek”, az iskolát jórészt ezek, a maguk pénzéből hozták létre.147 Úgy látszik, fellebbezésük sikerrel járt, ugyanis az 1860-as években az iskola tanulói között szintén református tanítóval római katolikus vallású gyerekeket is találunk. Az iskolai oktatást később is szívén viselte a lakosság. Az 1862. február 2-i presbitériumi ülés köszönettel vette Takács Pálné kunszentmiklósi birtokos felajánlását, mely szerint „csekély birtokrészét” adományozta a pusztai iskola javára.148 Mint Kunszentmiklós esetében láttuk, Lacháza egyházi vezetőségét is élénken foglalkoztatta Móricgát puszta református lakosságának a solti egyházmegyétől a kecskemétihez való átcsatolásának terve. A presbitérium levélben közölte az esperessel, hogy minden áron ragaszkodik móricgáti leányegyházához és annak iskolájához. Levelükben határozottan kinyilvánították, hogy „a móricgáti iskolát a kecskeméti nagytiszteletű egyházmegyéhez soha semmi áron (átadni nem engedjük), ellenben minden áron a solti nagytiszteletű egyházmegyéhez (ragaszkodunk). Mienk a puszta, mi építettünk benne iskolát, mely sok időre alkalmas még az ott élő gyülekezetét is, mint imaház befogadni, mi küldtünk le harangot, mi hoztunk tanítót, mi látjuk el iskoláját egy bármely parókiára beillő vaskályhával, mi adtunk a tanítónak évenként rendes fizetést, s így a dolgokba beleszólni tökéletes jogunk van.” Az átkebelezés kérdésével együtt vetődött fel az 1862-ben Móricgátra helyezett Fodor István tanító elégedetlenségének ügye, akinek lelkészi képzettsége ellenére nem engedte meg az egyházmegye a papi teendők ellátását. Mégsem ezért, hanem sanyarú helyzete miatt fordult panaszával a főesperesi hivatalhoz mondván, hogy „a móriéi szülők nem iskoláztatják gyermekeiket, s neki emiatt nyomorult helyzete van, ő és családja az éhhalálhoz áll közel.” A lacházi egyház-vezetőség biztosította a főesperest, hogy „a gyermekek iskoláztatását az anyaegyház legjobb gondjai közé sorolja, tanítóját pedig, noha még rá nem szolgált, kenyérnek valóval és készpénzzel kellőleg ellátta, ha meg nem takarította, nem az egyház az oka.” A tanító panaszának másik kiváltója volt, hogy a pusztáról (talán csak a téli hónapokra) többen visszaköltöztek az anyavárosba, s mivel gyermekeik Móricgáton nem járnak iskolába, értük a szülők nem fizetnek a tanító számára. 146 Kunszentmiklósi iratok, 1855-56. BL. 147 Kunszentmiklósi iratok, 1855-56. BL. 148 Kunszentmiklós Református Egyházközség Presbitériuma ülésének jegyzőkönyve. KSzMREl. 68
