Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Egyházak, iskolák
hogy a szanki puszta sem Halashoz, sem Vadkerthez oly közel nincs, hogy akármelyikhez csatoltatván, általa tetemesen könnyebbíttetnék, sőt most is igen sokan, mintsem ezen egyházak valamelyikéig fáradjanak, inkább a közeli római katolikus Máj sára mennek kereszteltetni. Mindezen tekintetekből a kunszentmiklósi egyház a szanki telepítvényhez, mint leányegyházhoz a maga jogát fenntartani véli, és azt magától önként legalább, el nem bocsátja. Hogy azonban a szanki lakosok az ige gyakrabbani hirdetésében, mindenek felett pedig a Sákramentumokban is részesíttessenek, s ezek miatt a méregdrága Halasra szorulni ne kényszerüljenek, a kunszentmiklósi egyház felkéri a Főtisztelendő Egyházi Kerületet, hogy Szánkra oly tanító káplánt vagy lévitát adni méltóztas- sék, ki egyszersmind a Sákramentumok osztására is kibocsátva legyen, s kinek a mostani tanítói javadalom mellett fizetése javítására az anyaegyház ezennel késznek nyilatkozik a szanki egyházi adó felét, mintegy 60-70 frt évi összegben átengedni.” Miután a kecskeméti egyházmegyéhez kapcsolás gondolatát a kunszentmiklósi egyháztanács elutasította, a közgyűlés az ügyet döntés végett átadta a püspöknek.138 Úgy látszik, a döntés Kunszentmiklósnak kedvezett, mivel a szanki leányegyházat továbbra is Kunszentmiklós felügyeletében találjuk. A szanki egyház a kunszentmiklósi anyaegyháztól továbbra is anyagi támogatásban részesült. 1861-62-ben a pótföldek kiosztásakor a közbirtokosság a szanki egyháznak a lelkész díjazására szántónak való földet és az imaház számára helyet juttatott. Már nagyobb számú református lakosságra utal, hogy 1862-ben Tóth Pál személyében segédlelkészt helyeztek Szánkra, aki ott a tanító szerepét is ellátta. Ugyanez évben Móricgát is református tanítót kapott. Az egyházkerületi közgyűlés októberi határozatával Fodor István újvidéki lelkészt állásából felmentette és Móricgátra helyezte tanítónak. 1862. július 30-án az egyház népgyűlést tartott, amelyen megválasztották az egyházi elöljárókat, ugyanakkor az egyház javára történő adakozásra hívták fel a lakosság figyelmét. Ennek eredménye volt az a 100 osztrák forint, amiből az egyház vezetősége az imaterem részére szószéket, keresztelő kutat, a kegyszerek őrzésére ládát, a lelkész szobájába nyoszolyát, asztalt, két karszéket, egy vízmerő vedret, egy „pléh” kályhát és könyvtartót, az imaház falába almáriumot vásárolt. Az egyházi elöljárók a kunszentmiklósi anyaegyházhoz is segítségkéréssel fordultak, hogy az úrvacsora osztáshoz szükséges eszközöket beszerezhessék. A kunszentmiklósi presbitérium válaszában közölte, hogy „...nem lévén az egyház oly kedvező helyzetben, hogy egyenesen segíthessen, azonban habár csak közvetve is, kívánván ezen dicséretes igyekezetei gyámolítani, ... határoztatik, miszerint a Takács Pálné asszony által egyházi célokra ajándékozott 75 dénáros föld eladat138 Ivanyos Lajos lelkész közlése Dobos Károly részére 1957-ben. SzREl 62
