Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - A tanyásgazdálkodás útján
Trágyázáshoz elsősorban istállótrágyát használtak. A jószág alá szalmával almoztak. Földjének és jószágának arányában szükséges volt, hogy mindenkinek legyen elég szalmája, s győzzék a jószágot alommal. Abból sokszor még tavaszra is maradt. A régi gazdák úgy tartották, hogy „csikó lovon járni, öreg disznót vágni, magas kazlat látni” a jó gazda dicsősége. Akinek mégsem volt elég szalmája, tudott vásárolni. Almozáshoz használtak erdei kaparékot, falevelet is, ha ráértek azt összegyűjteni. Ezeket a jószág alá rakták, s amikor a jószág „összevágta”, kivitték a trágyadombra. Bodogláron a Péter családnál sok eperfa volt. Az öreg Péter Károlynak ősszel, amikor hulltak a levelek, csak az volt a dolga, hogy a leveleket takarította össze. Ok nem használták almozásra, hanem a trágyadombra hordták, s ráhányták a trágyát. A levélkaparék ott megrohadt, majd a trágyával együtt kihordták a földekre. Szegény embereknél volt szokás, hogy falevelet gyűjtöttek az erdőben, bár szégyellték, hogy rászorulnak, s mások néha rájuk szóltak: - „Ne vidd el a falevelet, ott is kell az, trágyázza az erdőt!” A birkatrágyát nem hányták ki naponta az akolból. A szalmát tavaszig rakták a birkák alá, a letaposott trágyát tavasszal felvágták, kihordták a földekre, az aklot kitakarították. Ha sok szalmát használtak a birka alá, a trágya annyira felgyűlt az akolban, hogy tél közben is ki kellett hordani. A gazdák igyekeztek is minél többet almozni, mert különösen a homokos föld kívánta meg a talaj megkötését és javítását. Ha kevés volt a birka, trágyáját nem kezelték külön, hanem a nagyjószág trágyájával együtt került az ki a földekre. A birkatrágya erősebb, mint a nagyjószág trágyája, Még ennél is erősebb a disznótrágya. Utóbbit leginkább a krumpli-, káposzta- és répaföldekre hordták. A disznótrágyát mindig külön gyűjtötték. Ha előzőleg nem tudták a kukorica-, káposzta- vagy krumpliföldet megtrágyázni, akkor vetés idején kapával kivágott gödörbe dobták a trágyát, s arra szórták a magot. „Bukrolni” a vető karjára vett egy „garabolyt” (füles kosarat) tele trágyával és vitte magával vetés közben. Nagyjószág trágyájával nem lehetett bukrolni, mert az nagyon szalmás volt és égetett, nem is zsírozta meg eléggé a földet.108 A század végére a tanyák hálózatával együtt a tulajdonviszonyok és művelési ágak rendszere is kialakult. Az 1895-ből az akkor végrehajtott összeírás szerint a Szánkról és Móricgátról az alábbi statisztikai adatokat találjuk:109 A gazdaságok száma:........................................................................................393 Tulajdon........................................................................................ 15 720 kát. hold Haszonélvezeti föld.............................................................................95 kát. hold Haszonbéres föld............................................................................ 2 691 kát. hold Összes birtok: ............................................................................... 18 506 kát. hold 108 A trágyázással kapcsolatos adatok közlője Péter Szabó András. Szánk, született: 1889. 109 Magyar Statisztikai Közlemények XV. kötet (1897.) I. rész, 298-299. 46
