Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - A tanyásgazdálkodás útján
A TANYÁSGAZDÁLKODÁS ÚTJÁN Erdei Ferenc a szanki és móricgáti tanyákat az Alföld többféle tanyatípusa egyik változataként a szórványtanyák körébe helyezve, azon belül pedig a kiskunpusztai szórványok fogalma alá sorolja. O is megállapítja, hogy ez a tanyatípus a Kiskunság nagyobb települései közötti lakatlan nagy pusztaságokon alakult ki. Ezek a puszták távol estek a helységektől, s gyakran nem is tartoztak azok határába. A pusztákat a parcellázások után korábbi hazájukból teljesen kiszakadt vállalkozó telepesek szállták meg.105 A pusztákon települt falvak sorában Szánk minősítése: „Eszmei község, kis falumaggal’’, vagyis „tanya-község”. Ezeknek a tanyáknak a története egészen más, mint a valódi tanyáké. „Nem egy-egy nagyobb közület bocsátotta ki őket magából - el nem engedve magától - ideiglenes szálláshelyül, hanem a parcellázás alá bocsátott pusztákra özönlő, távoli községek ... jobb hazát remélő zsellérei, akik pénzzé tették mindenüket és örökre elhagyták szülőhazájukat, hogy új otthont építsenek maguknak, ... egyedül megunt szegénységük és a jobb haza reménye mutatta útjukat.”106 Valóban, a puszták parcellázása által kialakult tanyaközségek települési és társadalmi képe jól felismerhetően eltér a hagyományos tanyásgazdálkodású vidékekétől. Itt a tanya egyaránt lakóhely és üzemhely, a városi ház és a tanya üzemi egysége ismeretlen, sőt az anyaközség és tanyás határ jogi, gazdasági és igazgatási egysége sem állott fenn - írja a tanyák történetének kutatója.107 A tanyarendszer teljes kifejlődésének kezdetei Szánkon az 1890-es évek elejére, Móricgáton a század utolsó éveire tehetők. A kiosztott földeken, akár csak ideiglenes szálláshelyek nélkül, távoli helységekből földművelő gazdálkodás nem volt lehetséges. Aki nem tudott tanyát építeni, az csak kunyhót, veremházat vagy hantházat készített magának és családjának arra az időre, míg a földeken munkája volt. Az ideiglenes földművelő szálláshelyeket azonban hamarosan szilárd, állandó építmények váltották fel. Az 1892-es állapotokat így jellemzi az egykorú tanácsjegyzőkönyv: „Szánk puszta község, lakóházai nem csoportban, hanem szétszórtan épülnek, ... úttalan utak és távolság mindenfelől.” A tanyák kezdettől fogva helyt adtak az intenzív földművelést szolgáló igás állatoknak, valamint tovább tenyésztésre, eladásra tartott növendék és hízó jószágoknak. A földművelő gazdálkodásnak elengedhetetlen feltétele volt az igás jószágok tartása, de módos gazdák a tanyában is nagyszámú állatállománnyal rendelkeztek, amely a tanyásgazdálkodásnak mindig is velejárója, kiegészítője volt. Terhe Lázárnak Maisban 18-20 ökre volt, azokat egész télen béresek gondozták. Este, amikor az ekéből kifogták az ökröket, még kihajtották a mezőre 105 Erdei Ferenc 1942. 234. 106 Erdei Ferencé, n. 154-155. 107 BALOGH István 1965. 459. 44
