Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)

I. A történelem sodrában - A puszták felosztása

utána járó kamatot. Ez esetben a bank a földet elvette, másnak adta vagy árveré­sen értékesítette. A sokszor túlzó, mesékbe illő történetek mellett is megállapíthatjuk, hogy a puszták felosztásával megélhetés nélkül maradt pásztorok is földhöz juthattak és a korábbi baromjárások, juhlegelők helyén, ahonnan kiszorultak, új életet kezd­hettek. A lakosság nagy része azonban a kedvező lehetőségek vonzásának en­gedve, idegenből települt be a felosztott pusztára. A puszta felosztása azoknak a gazdáknak okozott csalódást, akik korábban nem hitték, hogy redempciójukra valamikor is földet kapnak, ezért azt olcsón el­adogatták. Joggal károsultaknak érezték magukat, amikor kiderült, hogy a földe­ket azoknak juttatták, akik a redempciót megvásárolták. így kaptak a pusztából részesedést más vidéken lakó, előre látó, vállalkozó szellemű gazdák, akik a te­rület benépesítésében az egykori birtokos lakossággal szemben túlsúlyba kerül­tek, s a hazaiak és az idegenek számarányát döntően megváltoztatták. A járások felszámolása és a földek egyéni birtokba adása tagosítással járt együtt. A korábban kiosztott, s már szántóföldi művelés alá fogott földeket és a most kapott újabb járandóságaikat a gazdák igyekeztek egyesíteni, s összefüggő nagyobb tagban célszerűbben hasznosítani. Előfordult, hogy a gazdák korábbi lakóhelyeiken földjeiket eladták, vagy a fiatal házasok szüleiktől várható öröksé­güket pénzben kikérték és Szánkon jelentősebb birtokot vásároltak. Többen tele­pültek ide úgynevezett „úri gazdák” (ügyvédek, mérnökök), akik 4-600 hold földet szereztek, s azon tanyát építettek. A földet bérmunkásokkal vagy tanyá­sokkal műveltették. Ezek a birtokosok később megváltak földjeiktől, s azokat helybeli gazdák vásárolták meg.101 Az anyavároshoz kötődő, s ott jelentősebb birtokkal rendelkező gazdáknak sok esetben nem feleltek meg a felosztások és tagosítások utáni gazdálkodási formák és lehetőségek. Ezek fokozatosan elhagyták szanki birtokaikat, vagy ki sem költöztek, vagy visszatelepültek a városba. A Somogyiakon kívül a század- forduló idején már alig találunk kunszentmiklósi eredetű családot Szánkon. Míg az 1880-as években többségben lévő helyi származású lakosság még 100-120 csa­ládot tett ki, a század végére ezek törpe kisebbségbe kerültek a sok helységből származó betelepülőkkel szemben.102 A közbirtokok felosztásával egyidejűleg felosztották az erdőföldeket is. A 10 éven aluli erdők az új birtokosok tulajdonába kerültek, a 10 éven felüliek pedig a közbirtokosságé maradtak azzal a feltétellel, hogy ki-ki az „osztály föld­jébe eső erdőket szakértői becsár szerint megválthatja. Egyes birtokosok földjeit a közbirtokossági erdők már másfél év óta lekötve tartják, mivel a közbirtokos­ság még nem közölte azok becsértékét. Az erdőföldek kihasználhatatlanságából a birtokosokra tetemes kár hárul. Ez az állapot a birtokosok között, akiknek erdő­FORCZEK Zoltán 1977. 38. FORCZEK Zoltán 1977. 39. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom