Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Tanyák népe
valamivel később Terbe Lázár, aki ide nősült, Lippai lányt vett feleségül. Az öreg Rácz István veje lett Lippai János, aki a szegedi földről jött ide, mint juhász. Beleszeretett a gazda lányába és feleségül vette. Apósától kapott valamelyes földet, később azután ezer holdas gazda lett belőle. A gazdag családba való benősülése után már nem juhászkodott. Ezek a híres, máig sokat emlegetett családok voltak azok, amelyek szántóföldjeikkel teljesen körülvették a pusztát. Móricgáton először a puszta középső, legjava részét osztották ki a lacházi redemptus gazdák között. A pusztának ezt a részét nevezték Szigetdűlőnek. Jótalajú, gazdagon termő földek voltak, emiatt hasították ki a járásokból, s építkeztek rá a gazdák. Az első települők mind lacháziak voltak, kezdetben pásztoremberek, akik a gazdák jószágait őrizték. Itt 1851-ben még csak 9 tanya volt: Egy a puszta felső végén, ahol később Segesdiék laktak. A régi tanyának az 1960-as években már fundamentuma sem volt meg, a tanya újra épült. Varga András tanyája az úton felül, a mai vasúttól 4-500 lépésnyire állt. A harmadik tanya később a lacházi eredetű Lukács Jánosé volt. A további négy tanya így következett: Kiss Pál, Sudár, Csaba, Lestár. A Szikora tanya is régi épület volt, benne kocsma. Helyén később özv. Csányiné tanyája állt. Legalul a Szabó (régi családi neve Kotyár) tanya zárta a sort. Az 1850-60-as években tovább épült a tanyasor, s mintegy 25 házzal bővült. Ettől nyugatra és keletre járások (közlegelők) maradtak. A kiosztáskor a földeket úgy mérték ki, hogy mindenkinek a birtoka a külső, „négy öles útra” merőlegesen feküdt és átszelte a Szigetdűlőt, benyúlt a Baromjárásba és Csordajárásba. így mindenkinek jutott jó szántónak, kaszálónak és legelőnek való föld.76 Az egykori tanyasor nem a későbbi Lestár-Gál tanyák vonalában, hanem attól 3-400 lépésnyire nyugatra, a dombháton volt, később került mostani helyére, a völgybe. A régi soron is maradtak még tanyák, de amikor az új közlekedési utat kimérték, a települők már ide kezdtek építkezni. A vasút felől első volt a pusztaház, amit azután a katolikusok templomnak használtak. Ez után a Görög tanya, a Fábián tanya, a Deli Pál tanyája és a Csáki kódús tanyája következett.77 Kutatásaink idején az akkor 81 éves Gál Miklós móricgáti adatközlőnk mesélte, hogy apja, szintén Gál Miklós, aki egész életében pásztor, felnőtt korában csikós és gulyás számadó volt, a pásztorkodás mellett 42 hold földön gazdálkodott. Birtokán és tanyáján, aminek az építéséhez az anyagot szekéren hordta Lacházáról, 6 gyermeke osztozott. Lestár Sándor adatközlőnk 12 éves volt, amikor tanyájukat építették. A ház helyén korábban gyep volt. Akkor még 40 ház sem volt az út egyik oldalán, a másikon egy sem. Elbeszélése szerint a még meglévők közül legrégebbi a Lukács János és a Szabó János tanyája, a többi összedőlt, vagy idők folyamán lebontották és helyükön újat építettek. A puszták felosztásáig kiépített út nem volt, a 76 Adatközlő: Gál Miklós. Móricgát, született: 1874. 77 A korai szanki és móricgáti tanyákról lásd: JANÓ Ákos 1982. 32-33. 30
