Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Élet a pusztán
az újabb felmérés nagyobb pontosságából, vagy a határok módosulásából adódhat. Móricgát területe téglalap alakú, 8 km hosszú és 4 km széles, felső vége beékelődik a bugaci pusztába. Felmérését 1852-ben Baky Endre mérnök végezte.68 A terület határai változhattak, mivel azokat állandó, maradandó határjelek nem rögzítették. Homokvidéken mind a hivatalos szervek, mind a lakosság, s az ott barmokat, nyájakat őrző pásztornép a szél hordta homokhegyeket mint határdombokat tartotta emlékezetében. A buckák tetején néhány követ helyeztek el a homokban, a buckák között pedig nyárfacsemeték, „apró nevendék nyárfák” ültetésével próbálták jelezni a birtokhatárokat, ameddig a puszták jogos használatának lehetőségei terjedtek. Mivel azonban a buckákat a téli szelek gyakran megbolygatták, a kövek a homokban elmerültek, a környék felszíni viszonyai megváltoztak, újabb halmok hordásával, új határjelek elhelyezésével jelölték meg a birtokhatárokat. Ezek bizonytalansága és a felmérések pontatlansága tulajdon- jogi sérelmekre, határvillongásokra adott alkalmat. A határvitákat sokszor a vidéket jól ismerő idős emberek, öreg pásztorok emlékezetére bízva, tanúvallomások alapján tudták csak eldönteni. Ilyen újabb határ-megállapítás céljából szállt ki 1805. május 13-án deputáció a Kunszentmiklóshoz tartozó Szánk és a halasi Bodoglár közötti puszták találkozásának helyszínére, hogy az érvényes birtokhatárokat megállapítsák. A munka során 19 határjelet újítottak meg, vagy helyeztek el új jelzéseket. Hasonló határvita lehetett a két helység között már 1746-ban is, amikor a városok küldöttei szintén terepbejárást végeztek. A szemlén a területről mindkét alkalommal térképvázlatokat készítettek, s azokon feltüntették az akkor használatos dűlőneveket is. Ilyenek: Galagonyás, Bodzás állás (ez 1746-ban „Szélhordta homok” megnevezéssel szerepel); Nádas állás, Artányhalma, Kápolnatelek, Hármashatár (Szank-Bodoglár-Majsa között), Nagyhomok-Halom (Szank- Tázlár-Bodoglár között), Szilágyi járása (baromjárása), Fejér-föld (a Soos út mellet). Már nem szanki, hanem bodoglári területen jelzi a térkép a Vadleány- ugrását (a majsai út mellett Tázlár felől), szintén a határon kívül Hegyeshalmot (Kötönyt választotta el Bodoglártól), Fenyőkút (fenyődeszkával bélelt ásott kút) környékét Fejérföldi laposával (Bodogláron). A határ-megállapítás céljából mint tanút meghallgatták Dékány János 78 esztendős kecskeméti lakost, aki gyermekkorától élt a pusztán. Akkor az ő családja bérelte a pusztának ezt a részét, utánuk volt bérlő Bődé Mihály, majd Bődé András, akinek gulyása, majd csikósa volt Nyúl Gergely. Utóbbi, mint pásztor, 36 esztendeig szolgálta itt gazdáit. Következő tanú volt Bakos István, aki ménes mellett halasi gazdát szolgált Bodogláron. Virág Mihály tanú Ártányhalmát vallotta a Szánk - Bodoglár - Majsa közötti elválasztó határpontnak, s e mellett a Nádas-állást. Tanúvallomását azzal az elmondott esettel hitelesítette, hogy őt a kecskeméti pandúr hadnagy Artány- halmán találta (talán tilosban történő legeltetés közben) és megbotoztatta. Ezután 68 PALUGYAI Imre 1854. 363-364.; A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. Központi Statisztikai Hivatal 1902. 1. rész, 534. 25
