Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)

I. A történelem sodrában - Élet a pusztán

tették, de az új épületek fala még sokáig a régi maradt. A pusztaházak a határ központi részén, a csőszházak pedig a puszta szélein helyezkedtek el, hogy a csőszök a határ mentét ellenőrizhessék. A csőszök tevékenységét a pusztabíró ellenőrizte és munkájukat irányította.60

Adatgyűjtésünk idején, az akkor 94 éves Süli Csontos Vince úgy tudta, hogy a szanki pusztaház a vadkerti úti iskolától balra, déli irányban, attól fél kilométernyire volt. Később Burka Elemér tanyája lett. Ez egyben csőszház is volt, a csősz együtt lakott a pusztabíróval. Itt a pusztaház körül oltották az állatokat lépfene ellen. Dinnyés Lajos tanító Szánk község történeti adatai c. kéziratos munkája (amit volt szíves rendelkezésünkre bocsátani) a későbbi Burka tanyában jelöli meg a volt szanki pusztaházat. Más adatközlő a mai községtől északra, hat-hét kilométernyi távolságban lévő Füstös Lajos-féle tanya épületét tartotta az egykori pusztaháznak. Móricgáton az emlékezések szerint a „régi iskola” volt a pusztaház, ahol előbb Tóth Miklós, majd Jakus Péter és Bagi Ferenc voltak az utolsó pusztabírók, mind lacházi gazdák. A pusztaháznál volt egy nagy akol, ami annak idején a ménes és gulya jószágainak megszámolására készült. A pusztacsőszök rendszeresen és közvetlenül érintkeztek a pásztorokkal. Határjárásaik során értesültek a pusztán történtekről, s azokról tájékoztatták a pusztabírót. Felügyeltek a pásztorokra, a legeltetés rendjére, s arra, hogy idegen jószág ne járjon a legelőkön. Járandóságuk Szánkon 25-30, Móricgáton 10 hold föld volt, amit a csőszházak környékén mértek ki számukra. A földhasználaton kívül annyi jószágot tarthattak, amennyit akartak. Öt-hat nagyjószágnál azonban többre nem volt szükségük. Földjüket nem maguk művelték, hanem fiaikkal, béreseikkel gondoztatták, vagy kiadták felibe, maguk meg mindig a határt járták. Voltak közöttük gazdaemberek, akik otthoni saját földjüket árendába adták, s tanyájukba lakót fogadtak.61

Szánkon és Móricgáton a redempció után több ízben osztottak ki földeket a redemptus birtokosok között, így az első földosztások után mindkét pusztán kisebb mértékben földművelő gazdálkodás is folyt, de az anyavárosoktól jelentős távolságban lévő földeken nagyobb arányú szántóföldi vagy kerti gazdálkodás nem alakulhatott ki, amit különben a határhasználat kötelezően meghatározott rendje is gátolt. A XIX. század középétől azonban a mezőgazdasági művelésre alkalmas részeken már szántóföldeket, kerteket és szőlő ültetvényeket is találunk. 1854-ben Szánkon a 12 750 kát. hold területből 2178 kát. hold volt a szántó, 1073 kát. hold rét és kert, 26 kát. hold a szőlő. Móricgáton az 5684 kát. hold területből szántó 912 kát. hold, rét és kert 455 kát. hold volt. Szőlőt itt nem találtak az összeírok.62 Az időközönként kiosztott, egyéni tulajdonba vett földeken nem maguk a gazdák, hanem cselédeik, napszámosaik, tanyásaik látták el a

60 Adatközlő: Zelei János. Szánk, született 1878-ban.

61 A pusztabírókról, pusztacsőszökről, pusztaházakról és csőszházakról szóló rész átvétel JANÓ Ákos 1977. munkájából, 76-80.

62 PALUGYAY Imre 1854. 263-265.

23