Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Puszták a hódoltság idején
A háborús veszélyek elöl elbujdosott, majd lakóhelyükre visszatért lakosok, vagy a pusztításokat más módon túlélő falvak népe tovább folytatta állattenyésztő és pásztorkodó életformáját.Ezt segítette, hogy a mindig várható veszedelmek során a lábasjószágot könnyebben menekíthették, mint mezőgazdasági terményeiket. Emellett azonban földműveléssel is foglalkoztak. Erre utalnak az ásatások során előkerült mezőgazdasági eszközök, s a kendertermesztés és feldolgozás jelentőségét mutató, nagy számban talált orsógombok.29 A XVI. század végén elpusztult középkori települések között szerepel Szánk és Móricgát. Szánk az 1572. évi összeírás szerint már puszta. Az 1596. évi nagy romlás után Eszterházy Pál, a jászok és kunok kapitánya hat kun pusztát, köztük Szánkót és Móricgátot Kecskemét városnak adott haszonbérbe.30 A falvak teljes és végleges pusztulásával, azok határainak bérleti jogáért Kecskemét és Szeged között folyt évtizedekig tartó harc. Láttuk, hogy Mátyás király korábban a szegediek számára csak legeltetési jogot engedélyezett, ezt most a jászkunok fölött földesúri jogokat gyakorló nádor is megerősítette. A szegediek azonban nem késtek felhasználni a kedvező alkalmat jogaik kiterjesztésére, s a kiskun pusztákat nemcsak maguk használták, hanem másoknak haszonbérbe is adták, s ebből származó jövedelmükről mint tulajdonukról rendelkeztek anélkül, hogy a haszonbérből a nádort részesítették volna. Amikor a nádor erről tudomást szerzett, megbízta Eszterházy Pál jászkun kapitányt az ügy rendezésével. Eszterházy megírta a szegedieknek, hogy „sok esztendeje immár, hogy bitangul élik” a nádor kiskun pusztáit, „az pedig merő igazság, hogy ezek a puszták soha nem voltak Szeged városához valók, hanem szegény országunk az idegen ellenségtől elpusztíttatván, úgy foglalták el” azokat. Van ugyan a szegedieknek a Duna-Tisza között legeltetési joga, de hogy a pusztáknak földesurai legyenek, azt a nádor nem engedi, hanem azokat hivatalához vissza akarja foglalni. 1642-ik évi kora tavasszal Eszterházy megújította tilalmi rendeletéit a szegediek ellen, kiket ezen erélyes intézkedések arra kényszerítettek, hogy május 24-én a magyar kamarához fordultak azzal a panasszal, hogy Eszterházy erőhatalommal el akarja venni „régi szent királyok és császárok által” városuknak adott „nömös földüket”, jelesen Majsát, Üllést, Kömpöczöt, Alsó- és Felsőcsengelét, Atokházát, Móricz- gátját, Bodoglárt, Mérgest, Bugaczot, Alsó- és Felsőmonostort, Beneszállását, Asszonyszállását, Csólyost, Tajót. Látván azonban, hogy a kamarához intézett kérvényüknek sincs sikere, a szegediek egyenesen a nádorhoz fordultak. Előadták, hogy mivel időközben a kun földön lakó kunok kihaltak, régi kiváltságleveleik értelmében egész Szeged város örökösödött, s a Kiskunság az ő rendelkezésük alá jutott. Tekintve azt, hogy a nagy pusztulás miatt a nádornak e kun földekről jövedelme be nem szedhető, s így e tekintetben kárpótlásul a nádor jogosítva volna e kun pusztákat más idegeneknek adni bérbe, azonban nem akarván így 29 SZABÓ Kálmán 1938. 12.; FORCZEK Zoltán 1977. 25-26. 30 HORNYIK János 1927.43. 15
