Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)

II. A lakosság életrajza (Amiről az anyakönyvek beszélnek) - Összefoglaló

közigazgatás intézménye 1874-ben szerveződött, ez évből való a falu első hivatalos pecsétje is. A hely azonban nem felelt meg a modern közigazgatás feltételeinek és a község fejlődése kívánalmainak, emiatt ettől 2 kilométerrel délebbre, kiépített úton megközelíthető helyen jelölték ki véglegesen a falutelepülés területét. Itt a telkeket a szegényebb lakosság számára is elérhető áron értékesítették. A falu telkein a lakóházak építése több évtizedig tartott, s e mellett a határban a tanyák sűrű hálózata és a tanyásgazdálkodás korszerű formája alakult ki. A másik puszta, Móricgát mindvégig megmaradt tanyás szórványtelepülésnek, s a század végén Szánk községgel egyesülve, közigazgatását a falu választott vezető testületé látta el.

Az egykor szabad Kiskun Kerület pusztáin a XIX. század végére a környékből és távolabbi vidékekről ide települt és faluközösséggé szerveződött „új honfoglaló” lakosság számára a korábbinál biztosabb életlehetőséget, gazdasági és társadalmi felemelkedést kínáltak az addig szinte lakatlan, előbb közbirtokossági, majd egyéni tulajdonba került puszták. A nagyállattartásról az intenzív mezőgazdálkodásra történt áttéréssel, a homok megszelídítésével, újabb növénykultúrák meghonosításával a század végére megindult a vidék kultúrtájjá formálódása. Ezt az időszakot, a természet és az ember harcának egy évszázadát kíséreltük meg nyomon követni a történeti adatok, a helyi hagyományok, a helyszínen gyűjtött visszaemlékezések, valamint 100 év születési, házassági és halálozási anyakönyvi adatainak feldolgozásával és értékelésével. Kötetünk harmadik részében - túlnyomórészt az 1960. körüli években készített saját felvételeinkkel - a puszta, a tanyák és a falu világának felvillantásával igyekeztünk megmutatni a már szinte történelemmé vált életforma jellemző vonásait.

139