Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Régészet - Knipl István: A tájhasználat változásai térben és időben (A hajósi és a császártöltési határ terepbejárásának eredményei)
A tájhasználat változásai térben és időben a terepbejárás során nem sikerült a kultúra nyomait megtalálni, de korábban a Zabhegy keleti végén D. Szabó Kálmán a kultúrához köthető kerámiatöredékeket gyűjtött (118. lelőhely).14 Császártöltés területén szintén csak egy helyen sikerült kimutatni a kultúra népességének megtelepedését (140. lelőhely).15 Kecel és Homokmégy területén a kultúrának eddig nincs nyoma. A lelőhelyek ritkasága vagy hiánya földrajzi okok mellett minden bizonnyal szorosan összefügghet az életmóddal, illetve a kultúra peremvidékén való elhelyezkedéssel. A rézkor következő időszakában a területen a Bodrogkeresztúr-kultúra népessége telepedett meg. A hajósi terepbejárás során nem találtunk a kultúra megtelepedésére utaló nyomokat, azonban Császártöltésen egy nagy kiterjedésű temető szétszántott maradványai kerültek elő (129. lelőhely).16 A szomszédos Nemesnádudvar területén, a hajósi határhoz igen közel szintén nagy sírszámú temető feltárása történt meg (M9-5. lelőhely).17 A temetők arra utalnak, hogy a területen a kultúra megtelepedése folyamatos volt. Kalocsa környékén e kultúrához köthető ellentett élű rézcsákányt találtak, Homokmégy és Kecel területén pedig egy-egy esetben sikerült kimutatni a kora-középső rézkori megtelepülést.18 Mindkét temető igazolja, hogy a Bodrogkeresztúr-kultúra jelen volt a területen, feltehetőleg a Duna egykori medre és ártere jelentette az elválasztó vonalat a Bodrogkeresztúr-kultúra és a Dunántúl egykorú kultúrái között. A kultúra mozgékony népessége minden bizonnyal kihasználta a Hátság és a Sárköz eltérő környezeti viszonyaiból fakadó lehetőségeket, amelyek ideálisak lehettek a legelőváltó állattenyésztés számára. A késő rézkorban a legkorábbi letelepedők a Baden-kultúra Boleráz-csoportjának tagjai voltak. Területünkön a 14. a 120. és a 123. lelőhelyen sikerült kimutatni a kultúra e 14 WICKER Erika - KUSTÁR Rozália - HORVÁTH Attila 2001 50.; VKM RGy. lt.sz. 97.3771-12.; KNIPL István 2013 11. 15 KNIPL István 2002 6.; KNIPL István 2004 185.; KNIPL István 2014 54. 16 KNIPL István 2009 92.; KNIPL István 2013 11.; KNIPL István 2014 55. 17 V. SZÉKELY György 201015-17. 18 GALLINA Zsolt - ROMSICS Imre 1996 12.; TÓTH Katalin 1998 63.; BICZÓ Piroska 1984 39. korai csoportjának megtelepedését.19 A korai Bolreáz-csoport után megjelent a klasszikus Baden-kultúra. Népessége a legelők romlásával, a megművelt földek talajának kimerülésével újabb és újabb területre költözött. Ennek hatására viszonylag gazdag, de nem egyidejű emlékanyag maradt fenn utánuk.20 Hajós és Császártöltés területén a késő rézkor időszakában - a Tiszapolgár- és Bodrogkeresztúr- kultúrák időszakával ellentétben - jelentősen megnőtt a települési helyek száma. A Baden- kultúra megtelepedését 13 lelőhelyen (9., 14., 18., 20., 25., 27., 96., 110., 118., 120., 123., 125., 127. lelőhely) sikerült kimutatni.21 Megtelepedésük nyomai a magaspart és a Sárköz területén is megtalálhatók, igen gyakran intenzív lelőhelyek formájában. A Sárköz korábbiaknál sokkal intenzívebb benépesítésével a Baden- kultúra népe jelentősen kiterjesztette az emberi megtelepedés határait. A Hátság területén a kultúra nyomai csak a magaspart egy keskeny sávjában, annak szélén találhatók (120., 123. lelőhely), vagy - mint a 125., 127. lelőhelyek - a magaspartra merőleges deráziós völgy két oldalát alkotó dombsoron (de még igen közel a magaspart pereméhez) helyezkednek el. A homokvidék belső területeiről eddig nem kerültek elő megtelepedésük nyomai. Az ártéren található lelőhelyek egy kivételével közvetlenül az egykori medrekkel párhuzamos, azok vonalát követő hátakon, dombsorokon helyezkednek el. Ezeken a nagy kiterjedésű lelőhelyeken a leletanyag valószínűleg nem egyidejű, így nem az egyszerre a területen élő népesség nagy számát jelzik, hanem sokkal inkább a folyamatos megtelepedésre utalnak. Ezek a településnyomok lehettek a környéken állatokat legeltető népesség állandónak tekinthető szállásterületei, míg a kisebb lelőhelyek inkább csak ideiglenes szállások voltak. A lelőhelyek átlagos tszf. magassága a neolitikum idejéhez képest kissé emelkedik. A 92 m tszf. alatti lelőhelyek aránya a neolitra jellemző 35%-ról mintegy 25%-ra esik vissza. Az emelkedés esetlegesen összefügghet a klimatikus változás (hűvösebb, csapadékosabb időjárás) 19 KNIPL István 2004185.; KNIPL István 201312.; KNIPL István 2014 55. 20 BICZÓ Piroska 1984 21. 21 KNIPL István 2002 7; KNIPL István 2004 185.; KNIPL István 201312.; KNIPL István 2014 56. 49
