Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Régészet - Knipl István: A tájhasználat változásai térben és időben (A hajósi és a császártöltési határ terepbejárásának eredményei)
Cumania 28. Knipl István A TÁJHASZNÁLAT VÁLTOZÁSAI TÉRBEN ÉS IDŐBEN. (A HAJÓSI ÉS A CSÁSZÁRTÖLTÉSI HATÁR TEREPBEJÁRÁSÁNAK EREDMÉNYEI) Hajós és Császártöltés települések (Bács-Kis- kun megye) területe az Alföld egyik legspeciálisabb vidékén, a Kiskunsági Homokhátság és a Kalocsai Sárköz találkozásánál található. Terepbejárásukra 2000-2001 (Császártöltés) és 2010-2011 (Hajós) években került sor. Ennek során a két község területén 183 lelőhelyen 15 kultúra mintegy 311 megtelepedésének, temetőjének találtuk meg nyomait. Területünk a korai neolitikumtól napjainkig szinte folyamatosan lakott volt. Az itt letelepedett népcsoportok, kultúrák népessége azonban mind technikai-fejlettségbeli, mind létszám- és életmódbeli vonatkozásban jelentősen különböztek egymástól. Ennek következtében különböző módon és mértékben hasznosították a rendelkezésükre álló területeket. A terület hasznosítását azonban nemcsak a technikai fejlettség és a népességszám befolyásolta, hanem jelentős mértékben függött az aktuális környezeti viszonyoktól is. E tényezők komplex hatására alakult ki a kultúrákra, korszakokra jellemző településhálózat, amelynek nyomait a terepbejárás során rögzítettük. NEOLITIKUM A Kalocsai Sárköz területe jelenlegi ismereteink szerint a neolitikum teljes időszakában - és sokszor későbbi korszakokban is - kultúrák találkozásának helyszíne, egyben határterülete volt. Ekkor még nem a Duna folyása jelentette a határvonalat a Dunántúl és a Duna-Tisza között, hanem sokkal inkább annak közvetlen környezete. Vidékünkön a határvonal sok esetben a dunai ártér szélén található magaspart lehetett, amely minden bizonnyal nemcsak fizikai, hanem kulturális választóvonalat is jelentett. Hajós területénl7 lelőhelyen (11., 13., 17., 22., 26., 27., 53., 72., 80., 83., 84., 89., 93., 99., 104., 110. illetve 118. lelőhely) találtunk neolit megtelepedésre utaló nyomokat, míg Császár- töltés területén nem sikerült egykori megtelepedésüket kimutatni.1 E lelőhelyek közül nyolc esetében (26., 72., 80., 89., 93., 99., 104., 110. lelőhely) biztosan a Körös-kultúra nyomait találtuk meg. A szomszédos Homokmégy területén 15 lelőhelyen kerültek elő a kultúra leletei.2 Telepeik minden esetben az egykori medrek (a neolitikum időszakában még bizonyosan élővizek) mellett található, környezetükből szigetszerűen kiemelkedő dombhátakon helyezkedtek el. A medrek partján általában hosszan elnyúló lelőhelyek szorosan kapcsolódnak az egykori vízfolyáshoz, annak vonalát követik. A lelőhelyek mérete nagy változatosságot mutat, az igen kisméretű lelőhelyektől az egészen nagy, akár 1 km hosszú településekig. A nagyszámú telep nem egyszerre létezett, létrejöttük a termőföldek kimerülése után lakhelyet változató népességnek köszönhető.3 Közös jellemzőjük, hogy területükön igen nagy mennyiségben gyűjtöttünk kerámiatöredékeket. A terepbejárás eredményei alapján a Körös-kultúra népessége nem szállta meg a magaspart, illetve a Hátság területeit. Érmek minden bizonnyal gazdasági okai lehettek. Egyrészt a Sárköz területén kellő mennyiségű és minőségű területet találhattak az irtásos-égetéses földművelés és állattenyésztés számára (az erdővel fedett területek aránya 30-35 %-ra csökkent),4 másrészt feltehetőleg a termelő gazdálkodás kezdeti fokán álló közösségek technikai lehetőségei nem tették lehetővé a rosszabb minőségű talajok kihasználását. Ennek bizonyítéka lehet, hogy a Sárköz területünkre eső legmagasabb 1 KNIPL István 2004 184.; KNIPL István 2013 9.; KNIPL István 2014 52. 2 TÓTH Katalin 1998 61. 3 TÓTH Katalin 1998 61. 4 KNIPL István 2014 78.; KNIPL István - JAKAB Gusztáv - SÜMEGI Pál 2014 105. 47
