Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Fehér Zoltán: „Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos” (Pályám emlékezete)
„Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos kezdte az ráolvasást is, de az egészet már nem lehetett megismételni. Már a 40-es évek végén kezembe került Lükő Gábor A magyar lélek formái című kötete. Szerintem sokkal alaposabb és újszerűbb megközelítésben, összefüggéseiben tárgyalja az egész népi műveltséget, mint a szintén sokat forgatott Ortutay Kis magyar néprajza. Lükő Gábor könyvét a főiskolán is volt szerencsém a pszichológiai tanszék könyvtárából kikölcsönözni, majd egy szegedi antikváriumban megvásárolni. 1963-ban így írt nekem: „Először is elnézésedet kérem, hogy ilyen soká halogattam az írásbeli köszönetét néphit-gyűjtésed megküldéséért. Azóta is mindig készültem írni Neked a táltos-küzdelem motívummal kapcsolatban." Utoljára kiskunfélegyházi száműzetése idején beszélgettem vele. Nem akartam aztán hinni a fülemnek, amikor arról vert a pletyka, hogy utódjának engem szeretne a múzeum élére. (Ha ez igaz, halva született ötlet volt...) 1970-ben - még általános iskolai tanárként - már a doktorátus megszerzésének lehetősége forgott a fejemben. Evekig dolgoztam Bátya 18-19. századi gazdálkodásának feltárásán, főképpen az úrbéri per alapján. Andrásfalvy Bertalantól első levelemben bocsánatot kértem, mert Bercinek szólítottam, de tudtam róla, hogy csak egy hónappal idősebb nálam. Azután a levélváltásunk sűrűsödött. 1970-ben így írt: „Kedves Zoltán! Ismételten elnézésedet kérem kéziratod késedelmes feladásáért. Nem akartam azonban addig kiadni a kezemből, míg nem olvastam át, és jegyzeteltem ki az engem is közelebbről érdeklő részeket. Igen hasznos bepillantást adott a munka az ártér túlsó felére. (...) A Te munkád nem csak bő és hosszú kutatás eredménye, hanem fontos és lényeges dolgokat mond el a népi gazdálkodás, műveltség alakulásáról. Tehát témájában is figyelemre méltó." Ugyancsak ebben az évben ezt írta levelében: „Őszinte érdeklődéssel olvastam el tanulmányodat, mondhatni mo- hóan, hiszen nagyon érdekel az, ami a Duna másik oldalán van. Most a napokban fejezem be „nagy"munkámat a Duna mente ártéri gazdálkodásról." Egy másik az évi levélben ezt kérte: „Engedd meg, hogy nagyobb kéziratodat is magamnál tartsam, s mindig hivatkozzam Rád - kijegyzeteljek belőle néhány adatot. Nagyon sok, és számomra rendkívül fontos adatod van, főleg az állattartás vonatkozásában. Tervezem, hogy ősszel személyesen is felkereslek." A Bátya népzenéje című, 1993-ban megjelent kötetembe azért került a bevezetésbe egy helybeli Öregek napjának leírása, mert K. Kovács Péter 1963-ban 64 bátyai dal című, I. díjas pályamunkám beérkezését nyugtázó levelében kérte, hogy arról részletesebben írjak: „...pályamunkáját két példányban megkaptuk. Kár, hogy nem írta le részletesen, hogyan szervezték meg az Öregek napját (...) Várjuk kiegészítésül az öregek Napja megszervezésének, lefolyásának leírását, ha lehet fényképekkel." Bárth Jancsit még egyetemistaként ismertem meg. Olvastam gimnazista korának egy pályamunkáját a kélesi hiedelmekről, amely tanára és szakkörvezetője, Kuczy Károly szerkesztette sokszorosított kiadványban jelentettek meg. Aztán sokat gazdagodott néprajzi tudásom kalocsai szállásokról írott disszertációjából is. Bárth Jancsi később a halasi múzeumban dolgozott, innen került a kalocsai múzeum élére, s velem igen élénk levelezésben, sőt mondhatnám munkakapcsolatban állott. Könnyed stílusára jellemző ez az 1969- ben írott levélrészlet: „Kedves Zoli Bátyám! A magyar néprajztudomány számára nagyon biztató, hogy már kocsmában is gyűjtesz. Egyébként megnyugtatlak, hogy ennek nagy hagyományai vannak." Jancsi jóval fiatalabb nálam, de sokat tanultam tőle. Hatására kezdtem a falu népi vallásosságával foglalkozni. A település, a népi építkezés, az újranépesülés és a migráció témakörében már korábban végeztem gyűjtéseket, kutatásokat. A fiatal Janó Ákos, a halasi múzeum akkori igazgatója szervezte meg az alsó-kiskunsági Szánk és Móricgát települések néprajzi feltárását. Bár a kutatók közül többen nem tudtak részt venni a közös munkában, a terv mégis sikerült. Több tanulmány és kötet is megjelent a gyűjtések alapján. Hogy mit jelent egy ilyen szervezés, azt a csak nekem írott rengeteg levél is bizonyítja. 1965-ben írta Ákos: „Gondolom, jó eredménnyel jártál Móricgáton. Ha legépeled az anyagot, küldd." Szanki szállásunkról egyébként naponta hordott ki engem kis motorjával a móricgáti tanyavilágba, s esténként is ő szállított haza. 335
