Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Fehér Zoltán: „Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos” (Pályám emlékezete)
Cumania 28. Fehér Zoltán „MILYEN KÁR, HOGY TE NEM LETTÉL NÉPRAJZOS" (PÁLYÁM EMLÉKEZETE) „Volt száz termékeny szívverésem.. „Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos" - mondta egy hosszú beszélgetésünk után a bajai múzeum régésze, a folyton tréfálkozó Kőhegyi Miska. Talán a Bátya életrajza című néprajzi szemléletű helytörténeti kötetem megjelenése után, 1997-ben hangzottak el az idézett szavak, hiszen Miska barátom erről a kötetemről ekkor igen alapos, s nagyon pozitív kicsengésű recenziót írt a Forrás folyóiratban. Nem lettem néprajzos, bár 1950-ben szerettem volna érettségi után az ELTE néprajz szakára jelentkezni, de abban az évben erre a szakra nem volt felvétel. Nem lettem végül néprajzkutató, felsőfokú tanulmányaim során ugyanis soha nem hallgattam néprajzi előadásokat, így nem is kaphattam bizonyítványt etnográfiai ismereteimről, bár ekkor már széleskörű szakirodalmi tájékozottsággal rendelkeztem. Nem kerültem be a Magyar Néprajzi Lexikon köteteibe sem, mint ezt Romsics Imre barátom, a kalocsai múzeum vezetője velem készített interjújában mondta. Nem úgy, mint például Barsi Ernő bátyám vagy Timaffy Laci barátom, akikkel a kétévenként, különböző városokban az úgynevezett önkéntes néprajzi gyűjtők számára megrendezett Néprajzi és Nyelvjárásgyűjtők Találkozóin futottam össze, ahol aztán ki nem fogytunk munkánk megbeszéléséből, s esténként meg a jóízű népdalozásokból. Akkoriban úgy éreztem, amint azt Mor- vay Péter atyai barátom megfogalmazta, hogy tudománysegítő munkát végzünk, amelynek kézzelfogható eredménye a Néprajzi Múzeum Adattárában összegyűjtött óriási adattömeg. Nem tanulmányokat, hanem adatokat, dokumentumokat vár tőlünk a tudomány. Szegény, fiatalon meghalt barátom, Diószegi Vilmos 1 Ady Endre: Mert másokért i_ -átáztam. mondta: „Az idő sürget. Most nem elvi jelentőségű munkákat, tanulmányokat kell írni, hanem gyűjteni, gyűjteni, gyűjteni. Az anyagi kultúra túléli az embereket, a tárgyakat később is megtaláljuk, de az a nemzedék, amely még ismeri a néphagyományt, az emlékezetében őrzi, rövidesen kihal." (Hoppál Mihály televíziós filmjében nyilatkozott erről.) Hát így gondoltam ezt én még Diószegi kijelentése előtt is, s ezért foglalkoztam hosszú ideig a folklórral, s csak jóval később az anyagi kultúrával. Diószegivel való ismeretségem folytán, amikor Hoppál Mihály a Sámánok nyomában című, Diószegiről szóló filmet forgatta a Duna Tv stábjával, nálunk is járt. Nem csak elmondtam neki a nagy kutatóhoz fűződő emlékeimet, de elvezettem a stábot néhány olyan adatközlőhöz is, akik annak idején Diószegivel személyesen is találkoztak Születésem hetvenedik évfordulója alkalmából azután a kalocsai múzeum akkoriban kinevezett igazgatója interjút készített velem (amely a Forrásban megjelent); ebben Romsics Imre barátom éppen az említett problémákat feszegette. Hát akkor hogyan végezhettem mégis néprajzi kutatásokat? ÉLETUTAMAT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK ÉS MOTÍVUMOK Amikor 85. születésnapomra felkérést kaptam a Katona József Múzeum néprajzkutatójától, Bereznai Zsuzsannától és a Cumania szerkesztőjétől, Wicker Erikától életutam megírására, Ady szavai jutottak eszembe, s ezeket akár mottóként is idézhettem volna: „Tervek fogytán, hitek apadtán, / Mikor immár hamut se hintek, / S nem kezdhetek már új megintet, / Kínszenvedő utamnak végén, / Keresgélőn visszatekintek. / Ó, múltam, adj 327
