Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Mándics Mihály: A szülőföld szolgálását tekintem legfontosabb feladatomnak
A szülőföld szolgálását tekintem legfontosabb feladatomnak A KÖZÉLET ÉS A HONISMERET VONZÁSÁBAN Szerencsés embernek tartom magam, hogy ott lehettem az alulról kezdeményezett országos honismereti mozgalom bölcsőjénél, ahol egy életre elköteleztem magam. Közvetítésemmel így jutott el ez a mozgalom Bács-Kis- kunba és természetesen Csávolyra is a Hazafias Népfront égisze alatt... Jóformán még meg sem száradt a tinta a tanítói oklevelemen, amikor 1948 őszén ott találtam magam a faluhoz tartozó Józsefháza- pusztai tanyasi iskolában helyettesítő tanítóként, karácsonyig. Osztatlan I—VIII. osztály - 35 tanulóval. Abba az iskolába kerültem, amelyikbe tanyasi kisdiákként én is jártam. Abban az időben vezették be a paraszti helyeken a „Szabadföld Téli Esték"-et, melyeket itt Bajáról kijáró nyugdíjas nevelők tartottak. Sokat ellestem módszerükből. Mély víz volt ez nekem a javából! 1949 januárjában a községi elöljáróság népművelési ügyvezetővé választott, majd tiszteletdíjas kultúrház-igazgatóvá, mely beosztásban 1957. évi iskolaigazgatói kinevezésemig maradtam. Ez nem volt nehéz, mert már diákkoromban is aktív tagja voltam a helyi műkedvelő színjátszó csoportnak és énekkarnak. Tanyasi tanítóként segítettem a falusi úttörőszervezet megalakulását, s lettem annak titkára, majd csapatvezetője. Gondolom, ennek köszönhetően kaptam 1949. április 23-án kinevezést a csávolyi állami iskolába, annak felső tagozatába mint osztályfőnök. Jóformán meg sem melegedtem, amikor az 1949/50-es tanév szeptemberének végén a Közoktatás- ügyi Minisztérium a magyar iskolából kinevezett a helyi állami „délszláv" (bunyevác) iskola vezetőjévé. I—VIII. osztályos osztatlan iskola volt, 24 tanulóval. Az ottani szerb származású tanítónőt ugyanis az ÁVÓ koholt vádak alapján elhurcolta. Az én tanítói oklevelem pedig magyar és horvát nyelvű tanításra képesített. Szóban egy évet helyeztek kilátásba itteni működésemre. Visszahelyezésemre a magyar iskolába hat év múlva került sor. Nem volt nehéz beilleszkednem, hisz szülőfalum volt ez nékem, ismerték szüléimét is a faluban. 1950-ben megházasodtam egy Pozsonyban született magyar lánnyal. A faluban így 1945 után mi lettünk az első vegyes házasságúak. Két leánygyermekünk született, akik a tanári pályát választották hivatásuknak. Délszláv kultúrfelelősként mint a bunyevác együttes vezetője 1952-ben megalakítottam a „Bunyevác tánccsoportot" - négy népi kultúrával, háromnyelvű repertoárral. így a tagság vegyes nemzetiségű volt. Ez a tánccsoport még ma is így működik a helyi horvát nemzetiségi önkormányzat fenntartásával. 1956-57-ben a Kulturális Minisztérium és a Délszláv Szövetség felkérésére országos körúton vettünk részt 90 perces műsorunkkal Baranya, Győr-Sop- ron, Vas és Zala megyékben. Az 1956-os Kecskeméti Kulturális Seregszemlén a szervező bizottság tánccsoportunkat „kiváló" eredménynyel, „a megye legjobb délszláv együttesének" minősítette. 1950-ben megválasztottak helyi tanácstagnak. A következő ciklusra, 1954-ben Csávoly és Felsőszentiván közös megyei tanácstagjának választottak, melynek második ciklusában, 1958-tól a Megyei Művelődési Bizottság titkára voltam. 1954-ben az Országos Népművelési Intézet a pedagógus kultúrotthon-igazgatók kéthetes továbbképző tanfolyamára hívott meg. Ott ismertem meg azokat az előadókat, és kerültem közel hozzájuk, akik meggyőzően beszéltek a honismeretről, a hazaszeretetről, annak hely- történeti vonatkozásairól. Morvái Péter, No- vák József és Dömötör Sándor voltak a mozgalom veteránjai. Megyei tanácstagként találkoztam először Ortutay Gyula akadémikussal, megyénk listavezető országgyűlési képviselőjével. Abban az időben voltak a megyék közti országos vetélkedők. A megyei szellemi vetélkedő csapat tagjaként egyre többet találkoztunk. Szeretett velem bunyevácul beszélgetni. Megyénk többször lett győztes, és a csávolyi helytörténeti gyűjtemény is többször volt a rádióközvetítés kihelyezett helyszíne. 1962-ben Bács-Kiskun megyei kezdeményezésre indult meg a honismereti mozgalom - és ezzel a települési krónikaírás országos szervezése. Kuczy Károly kollégám Foktőn, én Csávolyon a községi tanács támogatásával és a krónikaíró kör segítségével megkezdtük a honismereti munka helyi vezetését. A módszert és szempontokat mi dolgoztuk ki, ezeket a Hazafias Népfront Országos honismereti felelőse, Tóth László hagyta jóvá. 311
